Nem mondhatjuk, hogy az Ărás foglalta volna el alkotĂł szellemĂ©t Brookner Anita. Mert elsĹ‘ publikáciĂłja több mint ötven Ă©ves volt. De ahogy már sokszor kommentáltam, lehet, hogy az ember nem tudja, hogy ĂrĂł, amĂg nem találja magát egy x oldalas törtĂ©net elĹ‘tt ĂĽlve. EmlĂ©kszem olyan kĂ©sĹ‘ esetekre, mint a ragyogĂł Louis Landero o Frank McCourt aki az elsĹ‘ esetben jĂł 40 után kezdett Ărni, vagy a másodiknál ​​60 felett ...
A lĂ©nyeg az, hogy Anita esetĂ©ben más kreatĂv törekvĂ©sek csábĂtották el az ĂrĂłt a művĂ©szeti kĂ©pzĂ©s Ă©s a kĂ©pi iránti odaadás mellett, ami tekintĂ©lyessĂ© tette Ĺ‘t a művĂ©szettörtĂ©netben Ă©s a kĂĽlönbözĹ‘ festĹ‘kben Ă©s stĂlusokban.
Pero en la literatura tambiĂ©n se pueden extender pinceles para ir perfilando esos mosaicos cargados de vida, con sus miradas que atraviesan al observador, en este caso lector, o escenas más vĂvidas incluso que el más realista de los cuadros. Porque la imaginaciĂłn tambiĂ©n pincela las fugaces escenas que la literatura provee. Y asĂ fue como Anita empezĂł a narrar como quien cubre lienzos para hacer del blanco la más hermosa transformaciĂłn que la razĂłn, la imaginaciĂłn y el don de la creatividad como pulso pueden llevar a cabo.
Anita Brookner Top 3 ajánlott regénye
Rövid élet
Rövid élet Fay történetét meséli el, diszkrét örömeiről és illúzióiról, hiszen a negyvenes években felhagyott szerény énekesi karrierjével, és olyan házasságot kötött, amely távol állt az akkori dalok és filmek által hirdetett romantikától. Egy élet a szeretet és az igaz érzelmek keresésében, amelyben egy extravagáns nő, az elbűvölő és önközpontú Julia végül finom, de állandó befolyással lesz. Már az érettségben, egy új világban, amely úgy tűnik, hátrahagyta őket, a Fayt és Júliát összekötő kapcsolatok nem a kimondhatatlan titok kötelékei, amelyeket elrejtenek, sem a közös órák, hanem inkább a magány félelme.
Az elegancia Ă©s a finomság mesteri gyakorlata, tele irĂłniával a másokkal vállalt kötelezettsĂ©geinkrĹ‘l Ă©s az Ă©vek során hozott döntĂ©seinkrĹ‘l. Anita Brookner, a Booker -dĂj nyertese Ă©s a huszadik század egyik nagy brit ĂrĂłja Rövid Ă©let egyik legjobb regĂ©nye, a nosztalgiával Ă©s az elfojtott Ă©rzelmekkel jellemzett Ă©letek finom portrĂ©ja.
Debütálás az életben
«A sus cuarenta años, la doctora Weiss comprendiĂł que la literatura le habĂa destrozado la vida.» Ruth Weiss es una profesora universitaria, inteligente y solitaria que se ha especializado en los personajes femeninos de Balzac, en los que intenta ver reflejos de su propia vida.
Londonban, egy kissĂ© kĂĽlönc család kebelĂ©ben nevelkedett - egy szĂnházi szĂnĂ©sznĹ‘ egyetlen lánya, aki egy kicsit hipochonder, Ă©s egy rĂ©gi bibliofil Ă©s könyvkereskedĹ‘, akinek kevĂ©s tehetsĂ©ge van a kereskedelemben -, korai irodalmi szerelme arra kĂ©sztette, hogy a nagyszerű regĂ©nyekben megtalálni a világ igazi mĂ©rtĂ©kĂ©t. De most, amikor visszanĂ©z, londoni gyerekkorára Ă©s párizsi egyetemi Ă©veire gondol, hogy valĂłjában talán tĂ©vedett.
Anita Brookner - a huszadik század egyik nagy brit ĂrĂłja - elsĹ‘ regĂ©nye világos, ironikus Ă©s gyengĂ©d mese egy ellentmondásrĂłl egy fiatal nĹ‘ törekvĂ©sei között, amelyet az irodalom megragad, Ă©s egy olyan Ă©letben, amely inkább prĂłzai jellegű, mint amit elkĂ©pzelĂĽnk.
"Földalatti és fáradhatatlan iróniával […] Brookner körülvesz bennünket a rosszul elhelyezett, abszurdan aprólékos, mérsékelt érzékiségű hősnők pszichológiai légkörében, a válság közepette, és reménytelenül várva valamiféle változásra az életükben."Lourdes Ventura (A kulturális)
Vasárnap Ville-d'Avray-ban
Egy nĹ‘ meglátogatja nĹ‘vĂ©rĂ©t Ville-d'Avray-ban, egy csendes lakĂłnegyedben Párizs szĂ©lĂ©n. ÉletĂĽk nagyon kĂĽlönbözĹ‘ utakat járt be, Ă©s elvesztettĂ©k gyerekkoruk cinkosságát, de aznap vasárnap este, a kertben, váratlanul Ăşjra elĹ‘kerĂĽlnek a bizalmak; nĹ‘vĂ©re elmondja neki azt a rövid Ă©s nyugtalanĂtĂł kapcsolatot, amelyet egy idegennel folytatott, gondolataiban mĂ©g mindig jelen van az eltelt Ă©vek ellenĂ©re. Ez az intenzĂv Ă©s kĂ©nyes regĂ©ny a monoton lĂ©tezĂ©sen belĂĽli kalandozás szĂĽksĂ©gessĂ©gĂ©rĹ‘l mesĂ©l nekĂĽnk, Ă©s feltárja azokat a kimondhatatlan vágyakat Ă©s titkokat, amelyek ismeretlennĂ© tesznek minket mások Ă©s mĂ©g magunk számára is: «Ki ismer igazán minket? Olyan kevĂ©s dolgot számolunk, Ă©s szinte mindent hazudunk. Ki tudja az igazat?
A beszĂ©lgetĂ©s fátyolos emlĂ©keivel Ă©s csöndjeivel, tele chiaroscuro -val, burkolĂł Ă©s zavarĂł lĂ©gkörben, BarbĂ©ris finoman feltárja az Ă©rzelmek nĂ©lkĂĽli Ă©let Ă©szrevehetetlen nyugtalanságát ebben a kis irodalmi gyöngyszemben, amely a rangos Goncourt- Ă©s Femina -dĂjak döntĹ‘se volt.