Anita Brookner Top 3 könyve

Nem mondhatjuk, hogy az írás foglalta volna el alkotó szellemét Brookner Anita. Mert első publikációja több mint ötven éves volt. De ahogy már sokszor kommentáltam, lehet, hogy az ember nem tudja, hogy író, amíg nem találja magát egy x oldalas történet előtt ülve. Emlékszem olyan késő esetekre, mint a ragyogó Louis Landero o Frank McCourt aki az első esetben jó 40 után kezdett írni, vagy a másodiknál ​​60 felett ...

A lényeg az, hogy Anita esetében más kreatív törekvések csábították el az írót a művészeti képzés és a képi iránti odaadás mellett, ami tekintélyessé tette őt a művészettörténetben és a különböző festőkben és stílusokban.

De az irodalomban az ecseteket is kinyújthatja, hogy körvonalazza azokat az élettel teli mozaikokat, amelyek a szemlélőbe, jelen esetben az olvasóba, vagy a legrealisztikusabb festményeknél is élénkebb jeleneteket fúrnak bele. Mert a képzelet is megfesti azokat a röpke jeleneteket, amelyeket az irodalom nyújt. És így kezdett el Anita mesélni, mint aki vásznat fed le, hogy a fehér legyen a legszebb átalakulás, amit az értelem, a képzelet és a kreativitás ajándéka, mint pulzus képes végrehajtani.

Anita Brookner Top 3 ajánlott regénye

Rövid élet

Rövid élet Fay történetét meséli el, diszkrét örömeiről és illúzióiról, hiszen a negyvenes években felhagyott szerény énekesi karrierjével, és olyan házasságot kötött, amely távol állt az akkori dalok és filmek által hirdetett romantikától. Egy élet a szeretet és az igaz érzelmek keresésében, amelyben egy extravagáns nő, az elbűvölő és önközpontú Julia végül finom, de állandó befolyással lesz. Már az érettségben, egy új világban, amely úgy tűnik, hátrahagyta őket, a Fayt és Júliát összekötő kapcsolatok nem a kimondhatatlan titok kötelékei, amelyeket elrejtenek, sem a közös órák, hanem inkább a magány félelme.

Az elegancia és a finomság mesteri gyakorlata, tele iróniával a másokkal vállalt kötelezettségeinkről és az évek során hozott döntéseinkről. Anita Brookner, a Booker -díj nyertese és a huszadik század egyik nagy brit írója Rövid élet egyik legjobb regénye, a nosztalgiával és az elfojtott érzelmekkel jellemzett életek finom portréja.

Debütálás az életben

"Negyven évesen Dr. Weiss megértette, hogy az irodalom tönkretette az életét." Ruth Weiss egy intelligens és magányos egyetemi tanár, aki Balzac női karaktereire specializálódott, amelyekben saját életének tükörképét próbálja meglátni.

Londonban, egy kissé különc család kebelében nevelkedett - egy színházi színésznő egyetlen lánya, aki egy kicsit hipochonder, és egy régi bibliofil és könyvkereskedő, akinek kevés tehetsége van a kereskedelemben -, korai irodalmi szerelme arra késztette, hogy a nagyszerű regényekben megtalálni a világ igazi mértékét. De most, amikor visszanéz, londoni gyerekkorára és párizsi egyetemi éveire gondol, hogy valójában talán tévedett.

Anita Brookner - a huszadik század egyik nagy brit írója - első regénye világos, ironikus és gyengéd mese egy ellentmondásról egy fiatal nő törekvései között, amelyet az irodalom megragad, és egy olyan életben, amely inkább prózai jellegű, mint amit elképzelünk.

"Földalatti és fáradhatatlan iróniával […] Brookner körülvesz bennünket a rosszul elhelyezett, abszurdan aprólékos, mérsékelt érzékiségű hősnők pszichológiai légkörében, a válság közepette, és reménytelenül várva valamiféle változásra az életükben."Lourdes Ventura (A kulturális)

Vasárnap Ville-d'Avray-ban

Egy nő meglátogatja nővérét Ville-d'Avray-ban, egy csendes lakónegyedben Párizs szélén. Életük nagyon különböző utakat járt be, és elvesztették gyerekkoruk cinkosságát, de aznap vasárnap este, a kertben, váratlanul újra előkerülnek a bizalmak; nővére elmondja neki azt a rövid és nyugtalanító kapcsolatot, amelyet egy idegennel folytatott, gondolataiban még mindig jelen van az eltelt évek ellenére. Ez az intenzív és kényes regény a monoton létezésen belüli kalandozás szükségességéről mesél nekünk, és feltárja azokat a kimondhatatlan vágyakat és titkokat, amelyek ismeretlenné tesznek minket mások és még magunk számára is: «Ki ismer igazán minket? Olyan kevés dolgot számolunk, és szinte mindent hazudunk. Ki tudja az igazat?

A beszélgetés fátyolos emlékeivel és csöndjeivel, tele chiaroscuro -val, burkoló és zavaró légkörben, Barbéris finoman feltárja az érzelmek nélküli élet észrevehetetlen nyugtalanságát ebben a kis irodalmi gyöngyszemben, amely a rangos Goncourt- és Femina -díjak döntőse volt.