Véleményem szerint a legfontosabb dolog egy jó példázat narratív konstrukciója szempontjából a szimbólumok és képek halmaza, sikeres metaforák, amelyek az olvasó számára sokkal tartalmasabb szempontok szerint állnak össze, mint maga a jelenet.
És a könyv A fiú, aki ellopta Attila lovát bővelkedik ebben a konstrukcióban, mint egy példabeszéd, egy utolsó rövid regénybővítéssel, hogy ne telítsen meg annyi átalakítandó képpel. Nagyszerű kis munka, röviden.
Van egy nagy szenzáció, amely mindig is akadályozta az embert: a félelem, a félelem, amely gyermekkorától kezdve szükségszerű bevezetésként szolgál, hogy elkerülje a kockázatokat az ember őrült tanulásában.
De a félelem ugyanolyan szükséges az ébresztéshez, mint mámorító, ha olyan intenzív, hogy végül megbénítja vagy eltorzítja a valóságot. Ezért sok és sok fóbia ...
Amikor két kistestvért bezárnak egy kútba, hogy rosszabbá tegyék a helyzetet egy mély erdő közepén, a túlélésre javasolt alternatívák kevések. Közelükben egy zacskó étel várja a kinyitást, de a fiúk nem nyitják ki, rögtönözve táplálkoznak a falak között megjelenő gyökerekkel, vagy bármi mással, ami a körülöttük lévő páratartalomon keresztül áramlik.
És akkor a körülményekhez való alkalmazkodás változó folyamatát éljük. Telnek -múlnak a napok anélkül, hogy ki tudna menekülni a kútból. A fiúk kialakítják sajátos szokásaikat az órák eltöltésére, foglalkoznak a kölcsönös betegségekkel, amelyek a fény és az élelem hiányában fenyegetik őket.
Minden döntésed tanítás a félelemről. Nem arról van szó, hogy a fiúkat két szupermennek tekintjük, hanem inkább annak megértésére, hogy az emberi túlélési vagy védekezési ösztön sokkal erősebb, mint képzeljük. Semmi félelemnek nem lenne köze, ha harcolnánk ellene, és nincs helye a saját menekülésünknek.
A fiúk beszélnek, igen, transzcendentális benyomásokat cserélnek, amelyeket talán soha nem kellett volna abbahagyniuk a korukban. És mindenekelőtt azt gondolják, hogy azt tervezik, hogyan menekülhetnek el onnan. Menekülési terveinek köszönhetően a cselekmény könnyedén halad a tér korlátozásával és az odalent megállt idő telítettségével.
Meglepő, ha a cselekményt ilyen korlátozott környezetben haladjuk előre, ami viszont néhány ékszert elválaszt néhány párbeszédben vagy leírásban, és hogy a teljes metafora erkölcsi része, amely a fő megközelítés, kinyerhető.
Megveheti a könyvet A fiú, aki ellopta Attila lovát, Repila Iván új regénye, itt: