Giovanni Papini 3 legjobb könyve

A félreértett géniusz gyakoribb más, az irodalomtól távol eső kreatív területeken, mint például a festészet vagy a zene. Azért mondom, mert talán bent Giovanni papini legyen egy Van Gogh. Papini zseniális bizonyítékai bemutatásakor ő maga is nagyon igyekezett Jorge Luis Borges, aki hamarosan Papiniban látta a találékonyság ritka látványát, esetleges szitálás nélkül.

Senki sem jobb, mint Papini, aki a legvilágosabb és legérdekesebb módon írja le napjait, messze túl a csalódást okozó politikai hovatartozáson és azonnali címkéken.

Mert a Papini -karakteren túl a munkájában nagyon különböző ízléseket találhatunk a tehetséges szellem változó lenyomatáról a gondolat és a képzelet középszerűsége felett. A szatírának álcázott kritikus szándékból a paródiából metafizikai akaratba, vagy az ateista meggyőződés misztikus hatóköréből.

Meglepő minden korú olvasó számára. Avantgárd régen és most. Elveszni Papini bibliográfiájában annyit jelent, mint fürödni az új irodalomban egy jeles narrátor kristálytiszta vizében.

Tanárnak tanult, de néhány évig dolgozott, mielőtt egy könyvtárban dolgozott, ahol körülvette magát a legjobban élvezettel: könyvekkel. Ekkor kezdte írói pályafutását, és ezt olyan novellákkal tette, mint pl A filozófusok alkonya (1906), amelyben a filozófiáját bírálja Kant, Hegel o Schopenhauer és a gondolkodók halálát hirdeti; A tragikus mindennapok o A vak pilóta (1907), amelyben a futurizmus és a modernizmus jellemzőire utal.

Giovanni Papini legjobb 3 ajánlott könyve

Góg

Ennek a kíváncsi regénynek a hordozója: Hogyan jutottunk ahhoz, hogy ennyire visszafejlődjünk ennyi tehetséges elmével? Ezt akarja tudni Goggins. És pénzért lesz. Gogginsnak nem okoz gondot, hogy saját tervet dolgozzon ki a világ szintézisére. Mentség, amellyel a szerző a mondatok nagyszerű alkotójaként kínálja magát, és minden Goggins -interjút a felejthetetlen idézetekkel sújt az előtte megtörténő szereplőkkel.

De Goggins tudása nem a megoldást kereső altruista igénye. Csak annak a cinikusnak, aki bölcsességre vágyik, amellyel még jobban érezheti magát az őrtorony tetején, ahonnan láthatja többi ártatlanságában elveszett embertársát. Legalábbis Goggins elismeri, nincs Adam Smith láthatatlan keze, amely a világon jót tenne. És azok közé sorolható, akik jóhiszeműen adják a jó Smith predikátusainak. De a kérdés nem ez.

Goggins számára az a fontos, hogy tudja, mit gondolnak a hozzá hasonló emberek, akikhez mindenki fordul. És így beszélünk magával Leninnel, Edisonnal vagy Freuddal, Einsteinnel vagy vele Gomez de la Serna. Talán egyáltalán nem fog meggyőzni, amit azok a bölcsek mondanak neked. De a lényeg a véleménygyűjtés. Mert amikor mindez felrobban, amikor a világ hamuvá válik, Goggins tudni akarja, hogyan történhetett.

A vak pilóta

Ha Papini virtuozitása az a fajta szintézis, amely irodalommá válik, hogyan ne prédikálhatna egy történet vagy történet formájában is? Adjunk hozzá egy olyan kötetet, amely lényegében a fantasztikusra összpontosít, és végül egy másik műben élvezzük. Dino Buzzati mestere és Edgar Allan Poe tanítványa: "Ha Papin történetei nem tükrözik Poe témáinak rettenetét vagy morbiditását, nyilvánvaló, hogy a furcsaság és a metafizikai reflexió túlcsordul bennük, kisebb-nagyobb fokú iróniával és szarkazmussal együtt kezelve. a feszültség nagyszerű gyakorlatával, amely végül a meglepetés, a zavar és a zavarodottság elsöprő hatását váltja ki az olvasóban.

Mindezekben a "Papini maró humorába burkolózó" történetekben a szkepticizmusból fakadó melankólia tükröződik. Erre utalt Borges, amikor kijelentette: "Ezek a történetek egy olyan dátumból származnak, amikor az ember melankóliájában és alkonyatában hátradőlt ...".

Az ördög

Rosszul csinált figurák. Több történet főszereplője, mint jó, jóság vagy Isten. A démoni és a perverz iránti vonzalom az emberi lénnyel együtt létezik, az alma gyermeki kísértésétől az ördög őrült állításához, mint Krisztus utolsó akaratához a fájdalom és az őrület előtt.

Papini hogy nem beszélt róla? Annak ellenére, hogy sok tintát bekentek, hogy formát és tartalmat adjanak az ördögnek. Annak ellenére, hogy sok más író, mint Poe, már feltámasztotta őt a fordulatos olvasók számára. Valamikor mindannyian imádjuk az ördögöt. Már csak azért is, mert tudjuk, mi várhat ránk a végén, ha nem úgy cselekszünk, ahogy kellene, vagy úgy, ahogyan ránk nevelték, hogy be kell avatkoznunk ezen a világon.

Papini megtanítja nekünk, hol van az ördög, és ki kommunikál vele. A gonosz egy hatalmas olvasztótégely, ahol minden hiú dicsőségünk és csavart vágyunk gyűlöletté és mániává válik. Ennek a könyvnek az olvasása azt a híres fordulatot a vad oldalra, a la Lou Reed Papini változatra viszi, ugyanazzal a zenei ritmussal, hogy felfedezzék mindenki vele, magával az ördöggel kötött megállapodását.