αžŸαŸ’αžœαŸ‚αž„αžšαž€αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…αž›αŸ’αž’αž”αŸ†αž•αž»αžαž…αŸ†αž“αž½αž“ 3 αžŠαŸ„αž™ Markus Zusak

No hay mejor truco para conseguir un bestseller que combinar de manera convincente una historia que pueda moverse entre las aguas de una trama infantil o juvenil y a su vez con suficiente poso como para ser tambiΓ©n leΓ­da por el pΓΊblico adulto.

αž˜αŸ‰αžΆαž€αž»αžŸαž αŸ’αžŸαžΌαžŸαžΆαž€αŸ‹ lo consiguiΓ³ con aquel gran libro Β«La ladrona de librosΒ». Una novela empapada por el inagotable torrente de αž’αžΆαž“αžŠαŸ„αž™αžŸαŸ’αž˜αŸ„αŸ‡αžαŸ’αžšαž„αŸ‹αž“αž·αž„αž”αž‘αž—αŸ’αž›αŸαž„αž™αŸ‰αžΆαž„αž–αž·αžšαŸ„αŸ‡αžšαžŽαŸ’αžαŸ†αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž”αž‘ "The Boy in the Striped Pyjamas" αžŠαŸ„αž™ αž…αž“ boyne (αž‚αž½αžšαž±αŸ’αž™αž…αž„αŸ‹αžŠαžΉαž„αžŽαžΆαžŸαŸ‹αžαžΆαž€αžΆαžšαž”αŸ„αŸ‡αž–αž»αž˜αŸ’αž–αž•αŸ’αžŸαžΆαž™αž‘αžΆαŸ†αž„αž–αžΈαžšαž”αžΆαž“αž”αŸ’αžšαž˜αžΌαž›αž•αŸ’αžαž»αŸ†αž“αŸ…αž…αž“αŸ’αž›αŸ„αŸ‡αž†αŸ’αž“αžΆαŸ† ្០០αŸ₯ αž“αž·αž„ ្០០៦)

αž—αžΆαž–αž•αŸ’αž‘αž»αž™αž‚αŸ’αž“αžΆαžšαžœαžΆαž„αž€αž»αž˜αžΆαžšαž—αžΆαž–αžŠαŸ†αž”αžΌαž„αž“αž·αž„αž—αžΆαž–αžŸαžΆαž αžΆαžœαžƒαŸ„αžšαžƒαŸ…αž”αŸ†αž•αž»αžαž“αŸƒαžŽαžΆαžŸαŸŠαžΈαž“αž·αž™αž˜αž”αžΆαž“αž€αŸ’αž›αžΆαž™αž‡αžΆαž€αžΆαžšαžˆαŸ’αž›αŸ„αŸ‡αž”αŸ’αžšαž€αŸ‚αž€αž‚αŸ’αž“αžΆαž˜αŸ’αžαž„αž αžΎαž™αž˜αŸ’αžαž„αž‘αŸ€αžαžŠαŸ‚αž›αž‚αŸ’αžšαŸ„αž„αž“αŸαŸ‡αž›αŸαž…αž‘αžΎαž„αž–αžΈαž–αŸαž›αž˜αž½αž™αž‘αŸ…αž–αŸαž›αž˜αž½αž™αžŠαŸ‚αž›αž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž“αžΌαžœαž€αžΆαžšαž•αŸ’αžαŸ„αžαž’αžΆαžšαž˜αŸ’αž˜αžŽαŸαžαŸ’αž˜αžΈαž†αŸ’αž–αŸ„αŸ‡αž‘αŸ…αžšαž€αž‚αŸ†αž“αž·αžαž“αŸƒαž€αžΆαžšαž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™αžšαž„αž“αžΌαžœαž‘αž»αž€αŸ’αžαžœαŸαž‘αž“αžΆαž“αŸƒαž’αžšαž·αž™αž’αž˜αŸŒαžšαž”αžŸαŸ‹αž™αžΎαž„αŸ”

αž…αŸ†αžŽαž»αž…αž“αŸ„αŸ‡αž‚αžΊαžαžΆαž—αžΆαž–αž‡αŸ„αž‚αž‡αŸαž™αžŠαŸ‚αž›αž˜αž·αž“αž’αžΆαž…αž”αŸ’αžšαž€αŸ‚αž€αž”αžΆαž“αž“αŸαŸ‡αž”αžΆαž“αž€αžΎαžαž‘αžΎαž„αž“αŸ…αž‡αž»αŸ†αžœαž·αž‰αž–αž·αž—αž–αž›αŸ„αž€ Markus Zusak αž˜αžΆαž“αž±αž€αžΆαžŸαž–αž„αŸ’αžšαžΈαž€αž’αžΆαž‡αžΈαž–αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€αž’αž€αŸ’αžŸαžšαžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžš αžšαž½αž…αž‘αŸ…αž αžΎαž™αž–αžΈαž”αŸ’αžšαž›αŸ„αž˜αž›αŸ„αž€αž˜αž»αž“ αŸ— αž‡αžΆαž…αŸ’αžšαžΎαž“αžŠαŸ„αž™αž˜αž·αž“αž˜αžΆαž“αž•αž›αž”αŸ‰αŸ‡αž–αžΆαž›αŸ‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“αž αžΎαž™αž₯αž‘αžΌαžœαž“αŸαŸ‡αž–αž„αŸ’αžšαžΈαž€αžŠαŸ„αž™αž€αžΆαžšαž‚αžΆαŸ†αž‘αŸ’αžšαžŠαŸ‚αž›αž˜αž·αž“αž’αžΆαž…αž”αŸ’αžšαŸ€αž”αž•αŸ’αž‘αžΉαž˜αž”αžΆαž“αžšαž”αžŸαŸ‹αž’αŸ’αž“αž€αž›αž€αŸ‹αžŠαžΆαž…αŸ‹αž”αŸ†αž•αž»αžαžŠαŸ‚αž›αž”αžΆαž“αž”αž‰αŸ’αž‡αžΆαž€αŸ‹αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž”αŸ’αžšαž›αŸ„αž˜αž›αŸ„αž€αžŠαŸ‚αž›αž‘αž‘αž½αž›αžŸαŸ’αž‚αžΆαž›αŸ‹αžαŸ’αž˜αžΈαŸ—αž“αž·αž„αž‘αž‘αž½αž›αž”αžΆαž“αž–αžΆαž“αžšαž„αŸ’αžœαžΆαž“αŸ‹αž‡αžΆαž…αŸ’αžšαžΎαž“αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΆαž“αž—αžΆαž–αž–αžΆαž€αŸ‹αž–αŸαž“αŸ’αž’αž‚αž½αžšαž±αŸ’αž™αž€αžαŸ‹αžŸαž˜αŸ’αž‚αžΆαž›αŸ‹

αž αžΎαž™αžšαžΏαž„αž“αŸ„αŸ‡αž‚αžΊαžαžΆαž“αŸ…αž–αŸαž›αž’αŸ’αž“αž€αž“αž·αž–αž“αŸ’αž’αž›αŸ’αž’αž‘αž‘αž½αž›αž”αžΆαž“αž–αŸαž›αžœαŸαž›αžΆαžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈαžŸαžšαžŸαŸαžšαž•αŸ’αžαžΆαž…αŸ‹αž˜αž»αž (αžŠαžΌαž…αžŠαŸ‚αž›αžšαŸ‰αžΌαžŸαžΆαžšαŸ‰αŸαžŸαž”αžΆαž“αž–αž“αŸ’αž™αž›αŸ‹αž“αŸ…αž–αŸαž›αž“αžΆαž„αžˆαŸ’αž“αŸ‡αž—αž–αž•αŸ‚αž“αžŠαžΈ) αž‚αžΆαžαŸ‹αžαŸ‚αž„αžαŸ‚αž”αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹αž€αžΆαžšαž„αžΆαžšαŸ” αžŠαžΌαž…αŸ’αž“αŸαŸ‡αž˜αŸ‰αžΆαž€αž»αžŸαž αŸ’αžŸαžΌαžŸαžΆαž€αŸ‹αž‚αžΊαž‡αžΆαž’αŸ’αž“αž€αž“αž·αž–αž“αŸ’αž’αžŠαŸ‚αž›αž”αžΆαž“αž”αž‰αŸ’αž‡αžΆαž€αŸ‹αžšαž½αž…αž˜αž€αž αžΎαž™αž›αžΎαžŸαž–αžΈαž€αž˜αŸ’αžšαž·αžαžœαž·αž…αžΆαžšαžŽαž€αžαžΆαžŠαŸαž’αžŸαŸ’αž…αžΆαžšαŸ’αž™αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αŸ” αž αžΎαž™αžŸαžΌαž˜αž±αŸ’αž™αžœαžΆαž“αŸ…αžαŸ‚αžŠαžΌαž…αŸ’αž“αŸαŸ‡ ...

αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…αžŽαŸ‚αž“αžΆαŸ†αž€αŸ†αž–αžΌαž›αž‘αžΆαŸ†αž„ ៣ αžŠαŸ„αž™αž˜αŸ‰αžΆαž€αž»αžŸαž αŸ’αžŸαžΌαžŸαžΆαž€αŸ‹

αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…αž…αŸ„αžš

Como lectores o espectadores, tenemos una tendencia a valorar mΓ‘s una emotiva propuesta narrativa, siempre que esta asome desde lo ignominioso, desde lo deshumanizado. Se trata de empatizar con quienes sufren o sufrieron la crueldad para dejar salir esas emociones absolutamente francas, sin artificios ni sentimentalismos fΓ‘ciles.

La idea de un rΓ©gimen dictatorial capaz del genocidio como plan maestro parece algo tan remoto en la Europa actual, que su observaciΓ³n en una retroacciΓ³n de no tantos aΓ±os eriza la piel. En unos dΓ­as en los que los libros contrarios al ideario nazi se quemaban en hogueras como aquelarres demenciales, la pequeΓ±a Liesel se cobija en sus propios libros, desde los que va componiendo su propia trama, su historia, las vivencias de un ser inocente que atisba, desde su todavΓ­a corta razΓ³n, la gran distancia entre la colorida imaginaciΓ³n de la infancia y el devastador gris que puede alcanzar en la edad adulta.

αžŸαž„αŸ’αž‚αŸ’αžšαžΆαž˜αž›αŸ„αž€αž›αžΎαž€αž‘αžΈ ្ αž“αž·αž„αžšαžΏαž„αž˜αž½αž™αž€αŸ’αž“αž»αž„αž…αŸ†αžŽαŸ„αž˜αžšαžΏαž„αž‘αžΆαŸ†αž„αž“αŸ„αŸ‡αžŠαŸ‚αž›αž’αžΆαž…αž€αžΎαžαž‘αžΎαž„αž™αŸ‰αžΆαž„αž„αžΆαž™αžŸαŸ’αžšαž½αž›αž“αŸ…αž…αŸ†αž€αžŽαŸ’αžαžΆαž›αž˜αž αž“αŸ’αžαžšαžΆαž™αŸ”

αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…αž…αŸ„αžš

αž’αž€αŸ’αžŸαžšαž†αŸ’αž›αž„αž€αžΆαžαŸ‹

La inercia de lo cotidiano nos sume en esa medianΓ­a de ciudadanos que se ajustan a normas, usos y costumbres. En eso anda Ed, un joven taxista representado como un tipo cualquiera, con sus problemas cotidianos y sus vΓ­as de escape habituales en torno a amistades y demΓ‘s.

αž€αžΆαžšαž•αŸ’αž›αžΆαžŸαŸ‹αž”αŸ’αžαžΌαžšαžšαž”αžŸαŸ‹αž’αŸαžŠαž‘αŸ…αž‡αžΆαžœαžΈαžšαž”αž»αžšαžŸαžŠαŸαž…αž˜αŸ’αž›αŸ‚αž€αž€αžΎαžαž‘αžΎαž„αž–αžΈαž…αŸ†αžŽαž»αž…αžšαž”αžαŸ‹αž˜αž½αž™αžŠαŸ‚αž›αž’αžΆαž…αž€αžΎαžαž‘αžΎαž„αž…αŸ†αž–αŸ„αŸ‡αž“αžšαžŽαžΆαž˜αŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹αž“αŸ…αž–αŸαž›αžŽαžΆαž˜αž½αž™αŸ” αž’αŸαžŠαž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈαž…αŸ€αžŸαžœαžΆαž„αž€αžΆαžšαž”αŸ’αž›αž“αŸ‹αž’αž“αžΆαž‚αžΆαžšαžαžΆαž˜αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆαžšαž”αžŸαŸ‹ Superman αžŠαŸ‚αž›αž”αžΆαž“αž€αŸ‚αžŸαŸ†αžšαž½αž›αžŠαŸ‚αž›αž›αŸαž…αž‘αžΎαž„αž“αŸ…αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„αžŠαŸ‚αž›αžαŸ’αžšαžΉαž˜αžαŸ’αžšαžΌαžœαž“αŸ…αž–αŸαž›αžαŸ’αžšαžΉαž˜αžαŸ’αžšαžΌαžœαž”αŸ†αž•αž»αžαŸ”

αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž’αŸ’αžœαžΈαžŠαŸ‚αž›αž”αž„αŸ’αž αžΆαž‰αž€αŸ’αž“αž»αž„αž”αŸ’αžšαžœαžαŸ’αžαž·αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšαžαžΆαž‡αžΆαž€αžΆαžšαž…αŸƒαžŠαž“αŸ’αž™αž”αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹αžŠαŸ„αž™αž€αžΆαžšαžαŸ‚αž„αž“αž·αž–αž“αŸ’αž’αž‘αžΎαž„αžœαž·αž‰αž“αžΌαžœαžšαžΏαž„αžœαžΈαžšαž”αž»αžšαžŸαž”αŸ’αžšαž αŸ‚αž›αž‡αžΆαžšαžΏαž„αž…αŸ’αžšαžΎαž“αž‘αŸ€αž αž”αž»αž–αŸ’αžœαž‡αž·αžαž‡αžΆαž˜αž½αž™αž“αžΉαž„αž€αžΆαžšαž”αŸ‰αŸ‡αž“αŸƒαž€αžΆαžšαž…αŸ’αž“αŸƒαž”αŸ’αžšαžŒαž·αžαž“αŸ…αž€αŸ’αž“αž»αž„αž’αŸ†αžŽαžΆαž…αžαŸ’αž›αŸ‡αž˜αž αžΆαžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™αž¬αž€αžΆαžšαžαž—αŸ’αž‡αžΆαž”αŸ‹αžŠαŸ‚αž›αž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™αžœαžΈαžšαž”αž»αžšαžŸαž€αžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚αž˜αžΆαž“αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆαž’αž˜αŸ’αž˜αž‡αžΆαžαž·αž“αŸ…αžŸαž˜αŸαž™αž“αŸ„αŸ‡αž αžΎαž™αžŠαŸ‚αž›αž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž“αžΌαžœαž€αžΆαžšαž™αž›αŸ‹αž…αž·αžαŸ’αžαž€αžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚αž…αŸ’αžšαžΎαž“αžŠαŸ‚αž›αž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™αž˜αž“αž»αžŸαŸ’αžŸαž€αžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚αž˜αžΆαž“αž‘αžΉαž€αž…αž·αžαŸ’αžαž…αŸ†αž–αŸ„αŸ‡αž‚αŸ†αž“αž·αžαž’αŸ’αžœαžΎαž›αŸ’αž’αŸ”

Su rol de hΓ©roe se encadena por una serie de cartas desde el hecho puntual del robo frustrado. Pero lo mejor de todo es que sus heroicas intervenciones acaban aterrizando en lo mΓ‘s cotidiano, en los problemas mΓ‘s bΓ‘sicos de la gente, en las pΓ©rdidas y laberintos del humano moderno, incluso en la imposibilidad del amor…

αž’αž€αŸ’αžŸαžšαž†αŸ’αž›αž„αž€αžΆαžαŸ‹

αžŸαŸ’αž–αžΆαž“αžŠαžΈαž₯αžŠαŸ’αž‹

αž€αžΆαžšαž–αž·αžαž‚αžΊαžαžΆαž˜αŸ‰αžΆαž€αž»αžŸαž˜αž·αž“αž˜αŸ‚αž“αž‡αžΆαž’αŸ’αž“αž€αž“αž·αž–αž“αŸ’αž’αžαŸ’αž‡αŸ‡αžαŸ’αž‡αžΆαž™αž“αŸ„αŸ‡αž‘αŸαž…αžΆαž”αŸ‹αžαžΆαŸ†αž„αž–αžΈαž€αžΆαžšαž”αŸ„αŸ‡αž–αž»αž˜αŸ’αž–αž•αŸ’αžŸαžΆαž™αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αž‘αž‘αž½αž›αž”αžΆαž“αž‡αŸ„αž‚αž‡αŸαž™αŸ” αž€αžΆαžšαž”αŸ„αŸ‡αž–αž»αž˜αŸ’αž–αž‘αžΎαž„αžœαž·αž‰αž“αžΌαžœαž”αŸ’αžšαž›αŸ„αž˜αž›αŸ„αž€αžŠαŸ‚αž›αž”αžΆαž“αžŸαžšαžŸαŸαžšαž–αžΈαž˜αž»αž“αž”αžΆαž“αž”αŸ†αž–αŸαž‰αž…αž“αŸ’αž›αŸ„αŸ‡αžŠαŸ‚αž›αž“αŸ…αžŸαž›αŸ‹αžŠαŸ„αž™αž’αŸ’αž“αž€αž“αž·αž–αž“αŸ’αž’αž›αž€αŸ‹αžŠαžΆαž…αŸ‹αžαŸ’αž˜αžΈ

αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž₯αž‘αžΌαžœαž“αŸαŸ‡αž˜αŸ‰αžΆαž€αž»αžŸαž”αžΆαž“αžαŸ’αžšαž›αž”αŸ‹αž˜αž€αžœαž·αž‰αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž“αžΉαž„αžšαžΏαž„αžšαŸ‰αžΆαžœαžŠαŸαžαžΆαž“αžαžΉαž„αž˜αž½αž™αŸ” αžŠαžΆαž“αŸ‹αž”αžΆαžšαž‚αžΊαž‡αžΆαž€αŸ’αž˜αŸαž„αž€αŸ’αžšαžΈαž€αŸ’αžšαž“αŸ…αžαžΆαž˜αžŠαž„αž•αŸ’αž›αžΌαžœαž‚αŸ’αž˜αžΆαž“parentsαž–αž»αž€αž˜αŸ’αžαžΆαž™αž˜αžΎαž›αžαŸ‚αž–αž½αž€αž‚αŸαž αžΎαž™αž”αŸ’αžšαžˆαž˜αž˜αž»αžαž“αžΉαž„αž—αžΆαž–αžƒαŸ„αžƒαŸ…αž“αŸ…αžαžΆαž˜αž•αŸ’αž›αžΌαžœαžŠαŸ‚αž›αž€αŸ’αž˜αŸαž„αŸ—αž•αŸ’αžŸαŸαž„αž‘αŸ€αžαžŠαžΉαž„αžαŸ‚αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž”αŸ‹αž–αžΈαžŠαŸ†αžŽαžΎαžšαž€αžΆαžšαž€αžΆαžšαž–αžΆαžšαž‚αŸ’αžšαž½αžŸαžΆαžšαž’αž˜αŸ’αž˜αžαžΆαŸ”

Sin embargo, quizΓ‘s esa crianza en el mundo, sin el oropel de la infancia, los acabe dotando de una libertad frente al abismo. Una libertad que los puede acabar empujando o que los guΓ­e hacia la comprensiΓ³n mΓ‘s cierta del mundo.

Clay es uno de los cinco hermanos abandonados y es Γ©l quien nos conduce por el destino emprendido entre todos esos hermanos, necesariamente apoyados unos en otros pero tambiΓ©n expuestos a todo tipo de riesgos.

αž€αžΆαžšαžœαž·αž›αžαŸ’αžšαž‘αž”αŸ‹αžšαž”αžŸαŸ‹unexpectedαž–αž»αž€αžŠαŸ‚αž›αž˜αž·αž“αž“αžΉαž€αžŸαŸ’αž˜αžΆαž“αžŠαž›αŸ‹αž”αžΆαž“αž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™αž–αž½αž€αž‚αŸαžŸαŸ’αžαž·αžαž“αŸ…αž€αŸ’αž“αž»αž„αž—αž€αŸ‹αž‡αŸ’αžšαžΆαŸ†αžšαžœαžΆαž„αžαž˜αŸ’αžšαžΌαžœαž€αžΆαžšαž“αŸƒαžŸαŸαž…αž€αŸ’αžαžΈαžŸαŸ’αžšαž‘αžΆαž‰αŸ‹αž“αž·αž„αž€αžΆαžšαž‡αž˜αŸ’αžšαž»αž‰αž…αž·αžαŸ’αžαž“αž·αž„αž€αžΆαžšαž™αž›αŸ‹αž…αŸ’αžšαž‘αŸ†αž”αŸ†αž•αž»αžαŸ” αž αžΎαž™αž˜αžΆαž“αžαŸ‚αžŠαžΈαž₯αžŠαŸ’αž‹αž”αŸ‰αž»αžŽαŸ’αžŽαŸ„αŸ‡αžŠαŸ‚αž›αž’αžΆαž…αž”αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹αž€αžΆαžšαž—αŸ’αž‡αžΆαž”αŸ‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€αž‘αžΆαŸ†αž„αž–αžΈαžšαž“αŸƒαž‡αžΈαžœαž·αžαžŠαŸ‚αž›αž‡αžΆαž“αž·αž„αž‡αžΈαžœαž·αžαžŠαŸ‚αž›αž‚αž½αžšαžαŸ‚αž˜αžΆαž“αŸ” αž˜αžΆαž“αžαŸ‚αž…αžšαž“αŸ’αžαžšαžœαžΆαž„αž’αž“αžΆαž‚αžΆαžšαž‘αžΆαŸ†αž„αž–αžΈαžšαž”αŸ‰αž»αžŽαŸ’αžŽαŸ„αŸ‡αžŠαŸ‚αž›αž’αžΆαž…αžαŸ’αž›αžΆαŸ†αž„αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαžΉαŸ‡αž”αžŽαŸ’αžαŸ„αŸ‡αž’αžΆαžŸαž“αŸ’αž“ ...

αžŸαŸ’αž–αžΆαž“αžŠαžΈαž₯αžŠαŸ’αž‹
ៀ/αŸ₯ - (្ αžŸαŸ†αž‘αŸαž„)

αž‘αž»αž€αž±αŸ’αž™αžŸαŸαž…αž€αŸ’αžαžΈαž’αž’αž·αž”αŸ’αž”αžΆαž™

αžαŸ†αž”αž“αŸ‹αž”αžŽαŸ’αžŠαžΆαž‰αž“αŸαŸ‡αž”αŸ’αžšαžΎ Akismet αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈαž€αžΆαžαŸ‹αž”αž“αŸ’αžαž™αžŸαžΆαžšαž₯αžαž”αžΆαž“αž€αžΆαžšαŸ” αžŸαž·αž€αŸ’αžŸαžΆαž’αŸ†αž–αžΈαžšαž”αŸ€αž”αžŠαŸ‚αž›αž‘αž·αž“αŸ’αž“αž“αŸαž™αžšαž”αžŸαŸ‹αž’αŸ’αž“αž€αžαŸ’αžšαžΌαžœαž”αžΆαž“αžŠαŸ†αžŽαžΎαžšαž€αžΆαžš.