Don Ricardo Piglia Ĺ‘ volt a művelt ĂrĂł par excellence. Egy szerzĹ‘, aki az Ă©rettsĂ©g Ă©s a gyűjtĂ©s maradĂ©kával, valamint minden olvasott poggyászával lĂ©pett be a regĂ©nybe. KözĂ©pneve Ă©s közĂ©psĹ‘ neve kombináciĂłja alatt generálta kĂ©tsĂ©gtelen alteregĂłja Emilio Renzi, az ĂrĂł, aki számos – köztĂĽk politikai Ă©s alapvetĹ‘en lĂ©tfontosságĂş – alkotĂłi viszontagságokkal szembesĂĽl, amelyeken Piglia idĹ‘nkĂ©nt mĂ©g a cselekmĂ©ny iránti keresett közömbössĂ©ggel is megfordul. Mert Piglia olyan karakterek, párbeszĂ©dek, forgatĂłkönyvek szerzĹ‘je, amelyek minden más elbeszĂ©lĹ‘i szándĂ©k fölĂ© emelkednek.
Tehát csalĂłdást okozhat, ha Pigliában keresi azt az ĂrĂłt, aki egy többĂ© -kevĂ©sbĂ© Ă©lĹ‘ törtĂ©netet mesĂ©l el nekĂĽnk, egy hagyományos cselekmĂ©ny szokásos dinamizmusával.
A Piglia olvasása arra kĂ©szĂĽl, hogy megkĂłstolja az avantgárd Ă©s a lĂ©nyeges irodalom egy másik tĂpusát. Mennyire alapvetĹ‘ minden törtĂ©net fĹ‘szereplĹ‘inek ismerete? Mi releváns az elbeszĂ©lĂ©sben a kĂĽlönfĂ©le forgatĂłkönyvekben megjelenĹ‘ szereplĹ‘kön tĂşl lĂ©tezĂ©srĹ‘l, alkotásrĂłl, művĂ©szetrĹ‘l, filozĂłfiárĂłl, vágyakrĂłl Ă©s álmokrĂłl, törtĂ©nelemrĹ‘l, vágyakrĂłl...? Az emberisĂ©g a nap vĂ©gĂ©n irodalommá vált. És ezzel a Piglia elĂ©g Ă©s több mint elĂ©g lenyűgözĹ‘ könyvek Ărásához.
A törtĂ©net vagy a kisregĂ©ny világegyetemĂ©be merĂĽlt elsĹ‘ szakasz után, a nagy olvasĂł által megemĂ©sztett szerzĹ‘k sokaságának kĂĽlönfĂ©le megidĂ©zĂ©seivel, Piglia mestersĂ©ges lĂ©gzĂ©s cĂmű regĂ©nyĂ©vel nagy formátumban támadta meg az elbeszĂ©lĂ©st amelyben Renzi felvállalja a szerzĹ‘ papĂrra transzformált parancsait.
De a szerzĹ‘nek a cselekmĂ©nyben valĂł szemĂ©lyre szabásán tĂşl Piglia magas repĂĽlĂ©sű detektĂvregĂ©nyeket is kĂnál számunkra, amelyeket a prĂłzája más, akár pedagĂłgiai szándĂ©ka is átitatott, Ă©s amely a lĂ©tezĂ©s sötĂ©tsĂ©gĂ©re adott válaszkĂ©nt, az irodalomrĂłl szĂłlĂł ragyogĂł esszĂ©ket tartalmaz. valĂłság a vĂ©gsĹ‘ vakságában.
A Piglia megközelĂtĂ©se tehát egyike azoknak a transzcendens irodalmi Ă©lmĂ©nyeknek, amelyekhez elĹ‘zetes olvasási bázis szĂĽksĂ©ges, de mĂ©lysĂ©gĂ©ben utakat nyit az olyan Ăşj fiatal szerzĹ‘k elĹ‘tt, mint az argentin. Samantha Schweblin.
Ricardo Piglia legjobb 3 ajánlott könyve
Emilio Renzi naplĂłi
Az elismert szerző eltűnése általában új kiadásokat és köteteket hoz magával, amelyek az eltűnt zseni munkásságát minden olvasóhoz közelebb hozzák. ÉS ez az egyik legsikeresebb eset.
Mert ez a kötet elvezet bennĂĽnket ahhoz az irodalmi kettĹ‘ssĂ©ghez, a varázslat Ă©s a misztikus között, amit Ricardo Piglia Ă©s Emilio Renzi feltĂ©teleznek. MindkĂ©t ĂrĂł, szerzĹ‘, fĹ‘szereplĹ‘ ... a szerepek zűrzavara, amely a teremtĂ©snek ezt a nagyon gazdag világegyetemĂ©t kĂnálja, azoknak a rĂ©szleteknek, amelyek az ĂrĂłt krĂłnikássá teszik az örökkĂ©valĂłság szándĂ©kával megĂ©ltekrĹ‘l; a lĂ©nyegileg ember feletti bizonyságtĂ©teli akarattal az idĹ‘k felett.
Kevés "alter ego" éri el a szerző elkötelezettségét munkájával. Emilio Ricardo, és bibliográfiájának történeteit kisebb -nagyobb súllyal, kameókban vagy alapvető szerepekben játssza. Így a munka életté válik, és az élet működik. Vitalizmus, amely az alkotó tükrének egyik oldaláról a másikra ugrik.
Az „Alakulás Ă©veibĹ‘l”, a „Boldog Ă©vekbĹ‘l” Ă©s a „Egy nap az Ă©letbĹ‘l” összeállĂtott egyszerű cĂm máris azt az Ă©rzĂ©st keltette, amely mindent alátámaszt, a vágyat, hogy leleplezze magát a nĂ©ha tĂşl vakĂtĂł fĂ©nyessĂ©ggel. a legbensĹ‘sĂ©gesebb igazság.
Mesterséges lélegeztetés
És elĂ©rkeztĂĽnk a legĂ©rtĂ©kesebb műhöz Ă©s a szerzĹ‘ regĂ©nyei közĂĽl az elsĹ‘höz. Ez volt az 1980 -as Ă©v, Ă©s Piglia olyan negyven Ă©v körĂĽl járt, amelyben nem egyszer hallottam, hogy elĂ©rkezett minden ĂrĂł ideális kora.
Valami olyan, mint a fele annak az útnak, amelyben elegendő létfontosságú poggyászod van, és amelyekben aggodalmakat vált ki a nemrégiben készült talmi találat, amely ifjúkorban aranynak tűnt.
A lĂ©nyeg, hogy a regĂ©ny egyben beavatĂł olvasmány magának Pigliának is. Ebben a debĂĽtálĂł filmben már feltűnik Emilio Renzi, aki Piglia világának közvetĂtĂ©sĂ©Ă©rt felelĹ‘s.
És meglepĹ‘ mindenekelĹ‘tt annak ellenĂ©re, hogy a cselekmĂ©ny világos idĹ‘beli, fizikai Ă©s törtĂ©nelmi elhelyezkedĂ©se ellenĂ©re a kĂ©pessĂ©g a rĂ©szleteket egyetemes pĂ©ldává alakĂtja át.
Emilio egy fiatal ĂrĂł, aki leveleken keresztĂĽl megkomponálja egy ArgentĂna törtĂ©netĂ©t, amely vĂ©gĂĽl egy olyan vázlatra ĂrĂłdik, aminek soha nem lett volna szabad, a leggonoszabb akaratok által összeállĂtott forgatĂłkönyvre, amely csak olyan szĂĽrke valĂłsághoz vezethet, mint amit a szerzĹ‘nek át kellett Ă©lnie a 70-es Ă©vek vĂ©gĂ©n.
Égett ezüst
És Piglia is tudja, hogyan kell olyan izgalmas törtĂ©neteket Ărni, mint ez, amelyben az erkölcs határait, a korrupciĂł mĂ©rtĂ©kĂ©t, a leggonoszabbak Ĺ‘rĂĽlt hajlamát kutatja, hogy átvegye a hatalom legmagasabb fokát... És mĂ©gis... mindent. olyan baljĂłslatĂşan emberi.
A kapzsisággal Ă©s ambĂciĂłival felerĹ‘sĂtett perverz oldal kĂ©pes arra, hogy az embereket erĹ‘szakoskodásuk igazolása felĂ© terelje. Egy furgont kirabolnak nĂ©hány tolvaj, Ă©s attĂłl a pillanattĂłl kezdve
Piglia átvezet bennĂĽnket azon akaratok összessĂ©gĂ©n, amelyek kĂ©pesek megsĂ©rteni a hatalmat, ölni. Csak a bármire kĂ©pes karakterek tervei mennek fĂ©lre, Ă©s vĂ©res menekĂĽlĂ©si nyomukban vĂ©gĂĽl szembesĂĽlnek azzal az oda-vissza bumeránggal, amit a tĂşlzott ambĂciĂłk jelenthetnek.