A nĂ©met irodalomban mindig is rengeteg Ă©rdekes műfajĂş ĂrĂł találhatĂł, az egzisztencialista elbeszĂ©lĹ‘k tĂşlsĂşlyával, termĂ©szetes kontextusba helyezĂ©sĂĽkkel romantikus, realisztikus, szimbolikus áramlatokban vagy bármi, ami minden törtĂ©nelmi idĹ‘szakban megfelelĹ‘.
Úgy tűnik, hogy a germán minden szépirodalmi vagy non-fikciós műfajban összekapcsolódik ezzel az ismeretelméleti ponttal a lét felfogása felé.
Lehet, hogy mĂ©lyen hangzik, Ă©s az is. De a jĂł ĂrĂł erĂ©nye abban rejlik, hogy ezt a maradĂ©kot hagyja bármily narratĂv terĂĽleten, amelyre körĂĽl van Ărva. TĂłl tĹ‘l Goethe Ă©s Schopenhauer Nietzsche Ă©s felnyĂşlva Hermann Hesse, GĂĽnter Grass, vagy miĂ©rt ne Patrick Suskind o Michael Ende.
Tehát elemezze a legjobbat Herta Muller FeltĂ©telezi, hogy ebbe a mĂ©ly öröksĂ©gbe lĂ©pni, mint a kreativitás sebĂ©t egy olyan EurĂłpa szĂvĂ©bĹ‘l, amely sok hullámvölgynek van kitĂ©ve. Egy öröksĂ©g, amellyel az ĂrĂłk kĂ©nytelenek voltak krĂłnikáskĂ©nt fellĂ©pni.
És lĂ©nyegĂ©ben Herta MĂĽller az Ĺ‘störtĂ©net krĂłnikása szinte mindig Romániára összpontosĂtott, sötĂ©t idĹ‘ivel, megbĂ©kĂ©lĂ©seivel Ă©s mindig a sok törtĂ©nelmi viszontagság közepette elĹ‘rehaladĂł emberek bizonyságtĂ©telĂ©vel.
Herta Müller legjobb 3 ajánlott könyve
Alföldön
A transzcendentális ĂrĂł felfedezĂ©se egy olyan kor Ă©s egy olyan ország krĂłnikásakĂ©nt, mint amilyen Románia, Ă©s amely vĂ©gre bármikor extrapolálhatĂł az autoriterizmusnak kitett helyekre.
Semmi sem jobb, mint egy lány elkĂ©pzelĂ©se, hogy belĂ©pjen egy kegyetlen világba, amelyet idĹ‘nkĂ©nt szublimál a gyermekkor tĂşláradĂł Ă©s remĂ©nyteljes fantáziája. A diktatĂşra legrosszabb dolga az elszigeteltsĂ©g, amelyet a fĂ©lelem hoz lĂ©tre. Világos, hogy ennek a munkának az elterjedĂ©se 1982 -ben kemĂ©ny kritika volt, amikor hazájában nem ĂtĂ©ltĂ©k meg közvetlenĂĽl.
A fĹ‘szereplĹ‘ lány Ă©s egy román kisváros lakĂłinak tapasztalatairĂłl szĂłlĂł törtĂ©netkompozĂciĂł gazdagsága, nĂ©ma Ă©s megtöltve ezzel a közeggel, amelyet csak a gyerekek tudnak kifejezni, pĂ©ldául aki látta a meztelen királyt, Ă©s akinek vĂ©delme alatt a felnĹ‘ttek Ă©lnek kegyetlennĂ© válnak, bármire kĂ©pesek.
A szĂv fenevadja
Una metáfora sumamente visual del miedo que traspasa las emociones y se hace visceral incluso. El punto de inflexión de esta historia viene marcado por la muerte de Lola, quien finalmente sucumbe a la miserable sensación opresiva de la dictadura.
Csak annyit, hogy öngyilkossága végül arra ösztönzi barátait, hogy összeesküdjenek, ne engedjenek a fenevadnak, anélkül, hogy megengednék nekik, hogy ugyanazzal a végső kétségbeeséssel fészkeljenek bennük.
A fiatalok szemszögĂ©bĹ‘l ismert a CeauČ™escu -rezsim intĂ©zmĂ©nyesĂtett korrupciĂłja, annak önkĂ©nyĂ©vel Ă©s minden emberi jog tiszteletben tartásának hiányával. Csak Ĺ‘k, fiatalok menekĂĽlhetnek meg a fojtogatĂł status quo csapdájábĂłl.
Róka szőrme
Minden rossz vĂ©get Ă©r valamikor. A Ceausescu -diktatĂşra társadalmi, erkölcsi Ă©s gazdasági pusztaságot hagyott országában. Ebben a regĂ©nyben az utolsĂł napjaira összpontosĂtunk, a vĂ©get Ă©rĹ‘ diktatĂşra utolsĂł pillanataira. De a szabadság közelsĂ©gĂ©ben nem találunk mentessĂ©get a felszabadulás alĂłl.
En un salpicado continuo de escenarios se nos presenta el poder de los largos tentáculos del miedo institucionalizado, hecho casi religión.
Egyesek azĂ©rt, mert a rezsim árnyĂ©kában Ă©s hasznában pillantanak meg hanyatlására, mások pedig azĂ©rt, mert nem tudják, mit lehet tenni a láncoktĂłl megszabadult Ă©lettel. Röviden, ami a politikai tragĂ©dia vĂ©ge elĹ‘tt törtĂ©nt azokban a napokban, Ăşgy tűnik, semmi sem utal jĂł Ă©rzĂ©sekre, inkább az elidegenedett lĂ©nyek szakadĂ©kának lassĂş közeledĂ©sĂ©re hasonlĂt.