Ăšgy tűnik, hogy a Nobel -dĂjat a bloghoz eljuttatott szerzĹ‘k utolsĂł eseteiben lehet Ă©rvĂ©nyesĂteni. EzĂşttal kapunk egy Grace Deledda foglalkozik egyfajta realizmus fĂ©rreo, hiriente incluso, enfocado en la melancolĂa naciente desde el desencanto vital. La máxima del no regresar a los lugares donde uno fue feliz como alimento para la nostalgia que acaba, desde una presentaciĂłn prosaica, por convertirse en el extraño lirismo de la existencia.
Karakterek, akik mindennek ellenĂ©re visszatĂ©rnek, vagy tĂşlĂ©lik a sorsot, a lĂ©t prĂłbáját, a halandĂłságot, mint a tapasztaltak kopásának fenyegetĹ‘ árnyĂ©kát. A bánat a vĂ©gsĹ‘ tragĂ©dia Deledda számára. Csak nincs epikus lekĂĽzdĂ©s vagy jelentĹ‘sĂ©g. Az ilyen elbeszĂ©lĂ©snek válaszolnia kell az Ă©rthetĹ‘sĂ©g gyötrelmĂ©re, arra a vĂ©gtelensĂ©gre, amelyet az ember felnĹ‘ttkorában elĂ©r. Az a szĂ©lsĹ‘sĂ©ges hely, ahonnan a világ szánalmas teremtĂ©sĂ©t szemlĂ©ljĂĽk, rend Ă©s koncert nĂ©lkĂĽli szimfĂłnia kĂsĂ©retĂ©ben.
De ami paradox az ilyen tĂpusĂş irodalomban, sĹ‘t a lĂ©tezĂ©sben is, amelyet a szerzĹ‘ olyan nyersen ragaszkodik a vetkĹ‘zĂ©shez, az az, hogy a dekadens par excellence mindennek ellenĂ©re az Ă©let csodájára mutat. Mert minden megválaszolatlan kĂ©rdĂ©sben benne rejlik a vĂ©gsĹ‘ rejtĂ©ly, amely megindĂtja az elsĹ‘ Ă©s az utolsĂł szĂvdobbanást. IdĹ‘közben a láthatatlan látĂłkörű szenvedĂ©lyek kĂ©pesek kihozni minket az unalombĂłl.
Grazia Deledda legjobb 3 ajánlott regénye
Illés Portolu
Az Ă©letfelfogás átvitele iránti tĂşlzott Ă©rdeklĹ‘dĂ©s nagyobb mĂ©rtĂ©kben jut el hozzánk egy szinte mindent monopolizálĂł fĹ‘hĹ‘s szemszögĂ©bĹ‘l. ElĂas Portolu lĂ©tfontosságĂş jövĹ‘je egy olyan idĹ‘ben Ă©s szakaszban összpontosul, amely felĂ©, mint egy takarĂł, visszahĂşzĂłdik a mĂşlt Ă©s a jövĹ‘.
Visszatérve Nuoróba, miután négy évet fogva tartott a félszigeten, Elias Portolu már nem ugyanaz: sápadt és apatikus, nem képes újra beilleszkedni abba a mezőgazdasági környezetbe, ahonnan származik. Az az illúzió, hogy visszatérhet az előző életbe, amelyet édesapjával és testvéreivel töltött a családi tancákban, érkezésének ugyanazon a délutánján eltűnik, amikor találkozik egy számára tiltott nővel: bátyja barátnőjével.
Los buenos consejos que está buscando no son suficientes para empujarlo a confesarlo todo ni renunciar a Maria Maddalena, que corresponde sus sentimientos. Si ni siquiera las bodas reciĂ©n celebradas pueden impedir el adulterio, a ElĂas le queda tan solo la elecciĂłn del sacerdocio como prisiĂłn en la cual expiar sus culpas y huir del deseo. Sin embargo, la muerte imprevista de su hermano y el nacimiento de su hijo ilegĂtimo enfrentan otra vez al joven a un dilema desgarrador. Deledda se concentra en el tormento interior del protagonista, dejándonos la duda de si su verdadero pecado ha sido el de no reprimir una pasiĂłn o no haber tenido el valor de darle rienda suelta.
Borostyán
A lĂ©tezĂ©st csak az alapvetĹ‘ Ă©rzelmek igazolják, amelyek minden lĂ©lekben harcolnak. A szerelemnek mindig gyĹ‘ztesnek kell lennie a jĂł Ă©s a rossz közötti dichotĂłm kĂĽzdelemben. Csak az emlĂtett világosság, a korunk Ă©s a testĂĽnk korlátainak tudata támasztja alá azt az elkĂ©pzelĂ©st, hogy a veresĂ©g a legvalĂłszĂnűbb a jĂł eszmĂ©nye szempontjábĂłl.
Ez a regĂ©ny kĂĽlönleges kĂ©szsĂ©ggel foglalkozik Grazia Deledda elbeszĂ©lĂ©sĂ©nek egyik legfontosabb tĂ©májával: visszavonás, progresszĂv hanyatlás, eltűnĂ©s. A lĂ©gkör, amelyet a Decherchi -házban mutatnak be, összekapcsolĂłdik a vidĂ©ki olasz nemessĂ©g sok családjának dekadens helyzetĂ©vel, amelyek, mivel nem tudnak alkalmazkodni az Ăşj idĹ‘khöz, hiába Ă©s steril sajátosságokkal pazarolják el csökkent öröksĂ©gĂĽk maradványait..
Ennek a melankolikus kontextusnak a közepette bemutatjuk Anneszt, a Decherchi család cselédlányát és örökbefogadott lányát, aki ezzel együtt szenvedni fog Paulu hibáitól és hibáitól, aki egy fiatal örökös, idő előtt elfogyott, és nem találja a helyét egy világban. folyamatos átalakulásban. A "borostyán" tehát ügyes és jól körülhatárolt vonalakkal rajzolja meg egy olyan karakter történetét, akit mélyen jellemez a belső konfliktusa, és aki folytatni fogja a szerelmet, miközben nehéz és nyomasztó életkörülményekkel kell szembenéznie.
Anya
A visszavonhatatlan paradigmája, azoknak a döntĂ©seknek a paradigmája, amelyeket a termĂ©szet ellen maga hoz, Ă©s akik által a jövĹ‘ megtĂ©rĂt minket. A papság Ă©s lemondásai mĂ©g egy dolognak tűnnek más idĹ‘kbĹ‘l, amikor az emberek minden ok nĂ©lkĂĽl megadták magukat az önmegtagadásnak, az Isten, a bűntudat Ă©s minden szenvedĂ©ly megtagadása között tökĂ©letes ellensĂşlynak tekintett erkölcsi elĹ‘Ărások miatti hiányosságoknak. hogy minden transzcendens terv decentralizálása.
Egy fiatal pap rejtĹ‘zködĹ‘ lĂ©pĂ©sei, aki elhagyja otthonát, Ă©s egy Ĺ‘t követĹ‘ Ă©desanya gyötrelme abban a remĂ©nyben, hogy tĂ©vedett. ĂŤgy szabadul fel egy olyan ember drámája, aki vĂ©gre beismerte hivatásának hazugságát. A mĂşlt, mindazokkal az esemĂ©nyekkel egyĂĽtt, amelyek PaulĂłt Agnese -hez kötöttĂ©k, ragaszkodĂłan jelenik meg egy olyan esemĂ©ny kifejlesztĂ©sĂ©ben, amely a jelen megválasztására összpontosĂt: Ă©letĂ©nek támogatása vagy lemondása a fakivágási szokás jegyĂ©ben.
Az anyja arra kĂ©nyszerĂtette, hogy megmentse önmagát Ă©s nevelĂ©sĂ©t, Paulo kĂ©tsĂ©gbeesetten ragaszkodik Aar nĂ©pĂ©nek egyszerű lelkĂ©hez, Ă©s minden minimális esemĂ©nyt, amelyet csak három napig tart, áldáskĂ©nt megkapja, amely megĂłvja Ĺ‘t a vágytĂłl. A világirodalom e remekművĂ©ben egy anya Ă©s gyermeke egzisztenciális aggodalma merĂĽl fel egy görög tragĂ©dia pusztĂtĂł intenzitásával.