Egy jĂł ĂrĂł rejtĂ©ly A thrillerek iránti elhivatottsággal kĂ©pesnek kell lennie arra, hogy a valĂłdiság fogalmát átvigye mind a minket körĂĽlvevĹ‘ furcsa összetevĹ‘re. Mert bármennyire is van feltĂ©telezett hatĂ©kony Ă©s empirikus válaszunk minden igĂ©nyre, a vĂ©geredmĂ©ny nem mindig az irányĂthatĂł változatokon mĂşlik.
MĂ©lyen belĂĽl minden ember felfoghatatlan rejtĂ©ly, Ă©s olyan irodalmi javaslatok, mint pĂ©ldául Alfonso del Rio Közelebb visznek ahhoz a rejtĂ©lyes tĂ©rhez, ahol a hajtások Ă©s a lĂ©lek egyĂĽtt Ă©lnek, a motorok, amelyek mĂ©lysĂ©gĂĽnkbĹ‘l irányĂtanak minket. Minden, ami ezután következik, ĂşjraĂrja az esemĂ©nyeket a lenyűgözĹ‘ belsĹ‘ törtĂ©nelembĹ‘l, amely kĂ©pes Ăşj korszak Ăşj látásmĂłdját nyĂşjtani.
Con sus primeras novelas, Alfonso ya se mueve con soltura en eso de presentar los trampantojos y celosĂas de sus personajes para que nos dejemos llevar por apariencias para acabar transformando la realidad de lo narrado desde el giro más insospechado. Adornamos esa parte esencial de los protagonistas con escenografĂas entre el ayer y el hoy, con ese juego de flashbacks que firmarĂa el mismĂsimo Joel dicker. És vĂ©gĂĽl nagyon szĂłrakoztatĂł regĂ©nyeket Ă©lvezĂĽnk.
Alfonso del RĂo 3 legjobb regĂ©nye
A könyvek rejtett nyelve
emlĂ©kszem Ruiz Zafon. Me ocurre siempre que descubro una novela que apunta al aspecto esotĂ©rico de los libros, a lenguajes ocultos, a ese aroma a sabidurĂa acopiada en estanterĂas interminables, quizás en nuevos cementerios de libros…
És nem baj, legyen. A katalán ĂrĂł hatalmas fantáziája az, amivel rendelkezik ... De ezĂşttal a Alfonso del Rio hogy rejtĂ©lyeinek epicentrumakĂ©nt ismĂ©t BilbaĂłt mĂ©rte fel mint Ruiz ZafĂłn Barcelonája.
Desde la capital vizcaĂna hasta diferentes escenarios europeos, alternando tambiĂ©n tiempos dispares. AsĂ es como se va tejiendo un sugerente misterio que nos lleva y nos trae embaucados como el truco de un buen prestidigitador.
Bilbao Ă©s Oxford, 1933. Gabriel de la Sota, ĂrĂł Ă©s professzor az Oxfordi Egyetemen, Vizcaya egyik legnagyobb vagyonának örököse, egy nagy acĂ©lipari vállalat tulajdonosa. De valaki sötĂ©t felfedezett egy sötĂ©t titkot a mĂşltjábĂłl, Ă©s hajlandĂł bármit megtenni annak elsĂĽllyesztĂ©se Ă©rdekĂ©ben. CS Lewis Ă©s JRR Tolkien, a legjobb barátaid feltĂ©tel nĂ©lkĂĽl veled lesznek, hogy lĂ©trehozd a valaha Ărt legjobb törtĂ©netet.
London, 1961. Mark Wallace, egy tĂzĂ©ves kislány apja, akinek kĂĽlönleges ajándĂ©ka van, elismert brit ĂĽgyvĂ©d, aki nyugdĂjba kĂ©szĂĽl. Egy nap meglátogatja Ăšrsula de la Sota ĂrĂłt, aki utasĂtja, hogy vizsgálja meg családi mĂşltját Ă©s öröksĂ©gĂ©t: a nemzetközi sajtĂł visszhangozta, hogy Gabriel de la Sota vagyona 1933 -ban nem veszett el teljesen, Ă©s hogy a kulcsok a tudáshoz hogy hol van, megtalálhatĂł legĂşjabb regĂ©nyĂ©ben.
Egy törtĂ©net, amely Oxford Ă©s Bilbao között utazik több mint harminc Ă©ven keresztĂĽl, Ă©s amelyben minden szereplĹ‘t egy rejtett rejtĂ©ly köt össze. És csak azok kĂ©pesek felfedni azt, akinek sikerĂĽl megfejteni a rejtett nyelvet a hĂres ĂrĂł legnagyobb munkájának lapjai mögött. TörtĂ©net a jĂłrĂłl Ă©s a rosszrĂłl, az igazság Ă©s az irodalom szeretetĂ©rĹ‘l, a hiteles barátság erejĂ©rĹ‘l, amely mindig elkĂsĂ©ri Ă©s nem ĂtĂ©li el.
Az eső városa
Bilbao, mint esĹ‘s város, egy tipikus kĂ©p, amelynek napjait az Ă©ghajlatváltozásnak köszönheti. De a kĂ©pzeletbeli már Ăgy is katalogizálja ezt a nagyszerű várost, Ăgy az "esĹ‘ városa" szinekdoche vagy metafora továbbra is tökĂ©letesen működik.
Pero allá en los 80 era otra cosa y la idea de ciudad de la lluvia se ceñĂa a una realidad de la capital vizcaĂna como urbe gris muy reconocible. En esa ciudad asaltada por la lluvia, dĂa sĂ y dĂa tambiĂ©n encontramos a Alain Lara, futbolista en ciernes que empieza a despuntar en el Athletic. Pero no va de fĂştbol la cosa… Porque la vida de Alain empieza a zozobrar cuando Ă©ste descubre una desconocida y enigmática fotografĂa de su abuelo de los años cuarenta.
Az a megĂ©rzĂ©s, hogy a rokon nem az, vagy nem az, aki mindig is látszott, mindig elkerĂĽlhetetlen kĂváncsiságot kelt. Ha ehhez hozzátesszĂĽk a mindenáron elrejtett mĂşlt jelzĂ©seit, akkor sejthetjĂĽk, hogy Alain teljes mĂ©rtĂ©kben rĂ©szt fog venni kĂváncsiságának kielĂ©gĂtĂ©sĂ©ben, mint annak fenntartása Ă©s alapja, ami Ĺ‘ maga.
La vida de nuestros antepasados dibuja de alguna forma la lĂnea de nuestros destinos. Y Alain, con su natural ansia humana de conocimiento, se lanza al pozo oscuro que se adivina bajo esa fotografĂa.
Rodrigo, el abuelo, aparece acompañado de un púber Ignacio Aberasturi, quien a la postre medrara hasta las más altas esferas de la banca. Y, sin embargo, algo o alguien acabó por borrarlo por completo de la escena social, junto con su abuelo. Asà que esa foto cobra una especial relevancia en cuanto se desvela la coincidencia de los personajes a la postre desaparecidos.
Alain intentará tirar del hilo, recurriendo a la joven MarĂa Aberasturi. Entre ambos consiguen trazar una interesante lĂnea de investigaciĂłn que los conduce hasta la Alemania nazi. Rastreando, no cabe duda de que las vidas de Rodrigo y de Ignacio llegaron hasta BerlĂn, como un tren del pasado colmado de dudas y oscuros presagios. Aquellos tiempos bĂ©licos que estuvieron a punto de transformar el mundo en un monstruoso planeta parecen aĂşn más lejanos para dos jĂłvenes como Alain y MarĂa.
EzĂ©rt minden, amit felfedezhetnek, meg fogja rázni Ĺ‘ket, odáig, hogy minden titkot Ăgy jobban megĂ©rtenek, lĂ©nyegĂ©ben titkosak, Ă©s mindenkit feltĂ©tlenĂĽl el kell rejteni, kĂĽlönösen a rokonok számára, akik megismerhetik családfájuk valĂłdi identitását.
joannes
Arrancar una carrera literaria con una novela histĂłrica de este calado ya augura, por lo menos, atrevimiento. En su debut literario, Alfonso del RĂo demostrĂł ese cuajo del escritor en ciernes con madera de buen narrador. Y pese a ciertas carencias en la caracterizaciĂłn de sus protagonistas, la historia te conduce irremisiblemente a ese otro mundo anterior con la pujanza de las buenas tramas…
425. Ă©v Krisztus után. Attila megközelĂti RĂłmát. LeĂł pápa tudja, hogy ha "Isten csapása" nem gyĹ‘zi le Ĺ‘t, akkor elĹ‘bb -utĂłbb valaki más lesz az. ĂŤgy megbĂzza Ioannes -t, a halhatatlansággal megáldottnak tűnĹ‘ lovagot, hogy távolĂtson el egy titokzatos ládát a városbĂłl, Ă©s menekĂĽljön egy olyan nemzethez, amely abban a pillanatban feltörekvĹ‘ben van, Ă©s amelyet arra hĂvtak, hogy legyen a hatalmas Velencei Boldog Köztársaság. Velencei karnevál, napjainkban. II. PĂ©ter pápát egy csuklyás fĂ©rfi dobja ki a Campanile -bĂłl.
A várost addig ostromolják, amĂg a bűncselekmĂ©nyt fel nem oldják, Ă©s csatornahálĂłzatában csapdába ejti egy angol milliomos fiát, egy fiatal spanyol rĂ©gĂ©szt Ă©s egy egĂ©sz karaktert, akik nem tudják, milyen mĂ©rtĂ©kben változtathatja meg a törtĂ©nelem, amelyben rĂ©szt vesznek világ. Ioannes szĂ©dĂtĹ‘ regĂ©ny. Az intrika elĂ©ri a templom kupoláját, Ă©s az idĹ‘ alagĂştjába merĂĽl. Politikai Ă©s szellemi Ă©rdekek ĂĽtköznek VelencĂ©ben, amelyet Alfonso del RĂo törtĂ©nelmi pontossággal Ă©s legendás vonásokkal ábrázolt. A könyörtelen összeeskĂĽvĹ‘k, valamint a jĂłk gyĹ‘zelmĂ©re kĂ©sz fĂ©rfiak Ă©s nĹ‘k közötti csatában az olvasĂł csak a vĂ©gĂ©n talál pihenĹ‘t.