Vannak olyan karakterek, akik mindannyiunk számára, akik a 80 -as és 90 -es évek között már rendelkeztek észhasználattal, minden törvénnyel beépültek a népi képzeletbe. Terenci moix ugyanolyan jó író volt, mint egyedülálló karakter. Egyfajta mimika a hivatása és a képzeletbeli cselekmény megvalósulása között személyében.
A nyolcvanas és kilencvenes évek televíziói és rádiói küzdöttek azért, hogy szolgálataik bármely társadalmi esemény krónikásaként működjenek. Mosolya és népies nyelve tökéletesen együttműködött a nézővel.
Egy empátia, amit – mindent elmondva – csodálatosan művelt irodalmi munkásságában is. Másrészt ok, hogy ezt a blogot elhozzam. Terenci Moix képes volt elmesélni a történelem pillanatait (az egyiptológia iránti elkötelezettségével), filmes karaktert nyújtva. Egy nagyon különleges stílus, amely úgy tűnt, hogy varázslatosan utazik a forgatókönyv és a regény között. Kétségkívül egyedi író, sok esetben vitatott, de mindig hiányzik hazánk kulturális teréből.
Terenci Moix legjobb 3 legjobb regénye
A szépség keserű ajándéka
A nagy hangzású cím és az egzisztenciális kettősség azon pontja, amely önmagában jó munkát hirdet. És végül az olvasás rendkívül örömteli.
Mintha valami varázslatos módon átfedhetné ez a regény Az öreg sellő, José Luis Sampedro. Nem arról van szó, hogy a regények cselekménynehézek, de véleményem szerint csodálatos mozaikját alkotják azoknak az időknek, amikor a Nílus civilizációját bolygónk modernségeként mutatták be.
Művészet, filozófia, mezőgazdaság, mitológia és hiedelmek ... Két regény, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást egy egymást követő regényben.
A Moix konkrét esetben a részletekről, a képzeletről szól, hogy milyen lehet a leghíresebb karaktereknek, például Kefténnek vagy Nefertitinek élni.
Milyen lenne a szerelem azokban a napokban, amikor az emberiség új fényeket kap? Hogyan építené be lelkébe a szükséges hiedelmeket, amelyekkel szembe kell néznie a szerencsétlenségekkel vagy az időjárási áldásokkal? Hiteles, értékes portré a karakterekről és személyiségekről, az emberi érzelmek és indítékok alapvető hátterével, ugyanúgy, mint most.
Ne mondd, hogy ez egy álom volt
Ismerve Terenci Moix nyilvános arcát, az egyiptológia iránti deklarált szenvedélyét és a szerelem, mint narratív cselekmény túlzott keresését, kétségtelenül ez a regény kreatív szükséglet volt számára.
Kleopátráról és Marco Antonio -ról beszélve, az egyik első teljes szerelmi történetnek (romantikájával, de hétköznapibb, szenvedélyesebb és néha szemtelen oldalával is) igazi irodalmi csúcspontjának kellett lennie Terenci számára.
Ha az ő nagyszerű regénye is végül elnyerte a Bolygó díjat, akkor a kiadványnak valódi orgazmusnak kellett lennie. Milyen valódi orgazmus az, amikor megismertetem Önökkel a szűretlen leírásokat, a szerelemről és az árulásról, a tragédiáról és a pusztulásról szóló legbővebb részleteket.
A múlt szerelmeinek regénye, amely pazar leírásai között végül lényegében szerelemmé válik, ami a mai napig fennmaradt. Ezen a linken találja a Planeta új emlékkiadását.
A vak hárfás
Ha hozzáadjuk a szerző leíró erejét az ókorról szóló narratív képességhez, és háttérként egy titokzatos megközelítést, akkor egy olyan regényt találunk, amely az ókori Egyiptomban játszódik, bizonyos misztériumokat és a történelem átalakító szellemiségét.
Ez, amit Terenci Moix mond nekünk, kevéssé igazodik az egyiptológiai kánonokhoz. Hogy a regény nem sokkal a szerző halála előtt íródott, és hogy egész írása bólintás minden hűséges olvasója felé, mi is közelebb kerülhettünk.
Menjen ki a bejárati ajtón, hozzon létre irodalmat a vétkezéshez, írjon angyalokként, hogy végül tiltakozzon a legtöbb purista előtt, akik nem mindig ismerték fel annak teljes nagyságát.
És mindennek ellenére ez egy nagyszerű regény, ahol a történelem fantáziává, erotikává és a hárfa halk szimfóniájává válik egy enyhe mediterrán áramlatban.