Thomas Rydahl dán író, az észak -fekete irodalom virágzó új hangja (még nem érte el Jo nesbo, kamilla hiányberg és még sokan mások ...) fél tucat regénnyel a háta mögött, pár évvel ezelőtt egzotikus forgatókönyvet vetett fel országa olvasói számára, amellyel megtörte a történetek nemzeti kliséit gyenge fényben, jeges környezetében Skandináv föld.
Aztán negyedik regényét elvitte Fuerteventurába. A Remete volt. Egy történet, amely, bár nagyon sikeres volt Dániában, Spanyolországba érkezett azzal a regénynyertes, hazájában található vitolával, és az igazság az, hogy kissé leeresztett.
Véleményem szerint szerintem a probléma inkább magával a fordítással volt, a kacsintások és az erőforrások egyik nyelvről a másikra való megfelelőségének hiányával.
Mert az igazság az, hogy a történet eleinte jól nézett ki, csak fokozatosan lehullott a sikítás eredményeként, ami inkább a fordítás szószerőségének és a dán országra jellemző iróniák és retorikai figurák átirányításának tulajdonítható forrásoknak tulajdonítható. .
És mégis, ebben a második részben úgy tűnik, mintha a fordítót megváltoztatták volna. Mert az elbeszélés más ütemben halad, természetesebben, egy Erharddal, az abszolút főszereplővel, aki jobban ráér. (Az, hogy a fickó taxis, zongorázik, és végül kecskeállományról gondoskodik, meglepő jellemzésként vagy valódi groteszkként feltételezhető, attól függően, hogy a szerző leghitelesebb szándéka továbbadódik -e vagy sem)
Ebben a regényben ismerjük Erhard, a remete olyan aspektusait, amelyeket az első részben el sem tudtunk képzelni. És az, hogy az anonimitást kedvelő egyedülálló hős sorsa örökre megváltoztatható a bekövetkező események fényében, miközben új küldetésbe kezd, különös tekintettel az afrikai emberek bevándorlására, akik útlevelet keresnek sziget, egyenesen a vágyott Európába.
Most megveheti a regényt A hiányzó, Thomas Rydahl új könyve, itt: