Az égi kupola, amely felé néha nézünk, nappal vagy éjszaka, amikor repülővel utazunk, vagy amikor a víz alatt hiányzó levegőt keressük.
Az ég a fantázia horizontja, és tele van álmokkal, tele vágyakkal, amelyek ragyogó hullócsillagokat és jelenléteket vezetnek el erről a síkról.
Így nem meglepő, hogy az ég romokban hever, túlzottan kitéve annyi megtört álomnak, megválaszolatlan kívánságnak és évszázadok óta a kozmoszba vetett léleknek.
Az az igazság, hogy senki sem hallgat odafent. A nyüzsgés fülsiketítő. Talán tényleg elhagyatottak vagyunk ezen a világon, és hogy egy lehetséges Isten feladta azt a hatalmas feladatot, hogy annyi bolygót védjen meg.
Egyedül vagyunk. Elhagyva azt, ami vagyunk, a szabad akaratnak alávetett élő anyag. De ahogy Milan Kundera mondaná, megírtuk az egyik élet vázlatát a másik számára, amelyet soha nem kapunk meg. És az élet próbájában te járod ennek a történetnek a szereplőit. Történetek, amelyeket indítékok és érzelmek, rutinok és nyomorúságok fűznek össze.
De van remény az életben, mindig van pillanat, miért más? Ha azt akarjuk, hogy az élet jelentjen valamit, ez a boldogság meghaladja napjaink végét, akkor csak el kell engednünk magunkat, és várnunk kell a varázslatra.
Lehet még paradicsom, bármennyire is elveszettnek tartja e könyv szerzője. Ez az irodalom varázsa. Az olvasó varázslatos tükrében bizonyos érzelmek közvetítésére épített karakterek egészen más üzenetet közölhetnek.
Boldogság, humor, még ha maró is. A reménytelenség és a veszteség ellen küzdő karakterek, akiket végül a véletlen áld meg, az egyetlen, aki vigyáz erre a világra és minden más világra. Ha nem lenne véletlen, a bolygók becsapódtak volna, és a csillagok már kialudtak volna. Egy véletlen csapás mindent megváltoztathat, vagy legalábbis kiválthatja a múló örökkévaló ragyogását. És ezeknek a történeteknek a főszereplői sokat tudnak erről ...
Megveheti a könyvet A romos ég, írta: Ángel Fabregat Morera, itt: