A cím már a végzetes előérzet érzését érzékelteti, amely ezt a krimit szabályozza. A sors összeesküvést kelt és összefonja a komor múltban és komor létezésben osztozó szereplők összetört lelkét. A karakterek nagyon különbözőek a valódi síkon, amely a társadalmi szerepekre, eredetre és odaadásra összpontosít. De ez a valóság háttérbe szorul, amikor felfedezzük, hogy mindannyian hasonló üres perspektívát látnak a világról. Hiányzások, traumák, veszteségek, erőszak, csalódások. A tragikus érzés az, ami arra késztet bennünket, hogy a szereplőket lélektársakként lássuk a szubjektív lét azon síkján, messze túlmutatva az adott körülményeken és a valós úton.
Ha a karaktere Germinal Ibarra ha nem ő lenne a rendőrség, a történet egy elképesztő mélységű drámai regényhez vezetne, amelyben szereplőinek sajátos világa újradefiniálja az egyes jelenetek valóságát. Egzisztenciális turizmus a természet szívéhez Halálpart. Csak a legkiválóbb irodalom szerelmeseinek alkalmas; ahol a napfelkeltét, a tenger bátorságát, a sűrű ködöt vagy a város csendes nyugalmát dramatizálja az ügyeletes karakter-kalauz, aki szembesül az intenzív élménnyel abban a térben, ahol gondolataik és érzéseik lebegnek, átalakítva mindent, ami körülvesz.
Mindennek ellenére a cselekmény könnyedén halad meglepő módon. A fa győztese tudja, hogyan kell összefoglalni az egzisztenciális leíró nehézséget (nehézséget a gravitáció szempontjából, amely mágnesezi a szereplőket a múltjukkal), egy olyan művelet könnyedségével, amely a sok függőben lévő kérdésnek köszönhetően csúszik. A cselekmény előrehalad annak köszönhetően, hogy keresték az okokat, amelyek miatt minden karakter azzá válik, amilyenek, a sérülések okai.
A kereséstől néhány javításáig az argentin diktatúra áldozatai, a lehetetlen újrakomponálásáig anyák, akik elveszítik gyermekeiket, végigmenve a történetein gyermekkorból kikényszerített gyermekek brutálisan és által érzékeny lelkek hogy nem tudták, sőt nem is tudják, és nem is találhatják meg helyüket a világban.
Kétségtelen, hogy a mély sötétségben szikrázó személyiségek tragikus kozmosza, a visszaemlékezések mára megszokott irodalmi forrása, amely a történetet rejtvénysé változtatja, mindent kissé eltávolítottak (mint egy jó koktélt) a jó de Ibarra által végzett rendőrségi nyomozásnak köszönhetően gondoskodni a megszemélyesítésről, mint közös szálról szinte minden sok -sok vesperájának.
Csak a végén egy vitathatatlan reménypont látszik közvetíteni néhány túlélő nyugalmát. Azok, akik miután teljesen összetörték lelküket a sziklákkal szemben, új utat tervezhetnek. Azok, akik elmentek, és azok, akik mindennek ellenére továbbra is ragaszkodnak a múlthoz, úgy tűnik, olyanok maradnak, mint amilyeneket mi találtunk, azokba az estékbe, amelyek soha nem jelentenek be ünnepet.
A Víctor del Arbol legújabb regényét, a Szinte mindennek estéjét itt vásárolhatod meg:
1 hozzászólás: "Szinte minden előestéje, Víctor del Arbol"