A regatta, utolsó munkája Manuel Vincent két olvasata van. Vagy három vagy több, az olvasótól-olvasótól függően. Ez az a paradicsom, amelyet nekünk adtak a Földön. Mindannyian részt tudunk venni benne, amennyiben hinni akarunk a látszatban, vagy tudjuk értékelni a végső valóságot. Az irodalom pedig, különösen olyan szerző kezében, mint Don Manuel Vicent, tökéletes eszköz arra, hogy a szereplők egyfajta tragikomédiájába vezessen minket a legkedvesebb sorsuk keresésére.
Ez a nagy vágyakozás, a földi paradicsom, olyan hely lehet, mint kb, az a tér, amelyet a szerző képzeletvilága tár elénk egy káprázatos Földközi -tenger partján, ahol Dora majonéz élvezze a gazdagságot a túlzott boldogsághoz képest. Dóra abban reménykedett, hogy egy regatán menekül a engedelmes Földközi -tengeren, elegáns és újgazdagság kedvéért. De végül mentor és a hajóra szóló jegy nélkül marad. És végül visszatér Madridba, és vereséggel keresi az új helyet, ahonnan újra hinni lehet valamiben, de lelkét terheli ez a létfontosságú zárójel a Földközi -tenger partján.
A regatta új résztvevőket talál, és megkezdi hedonista blogját. Az író szeme az ellenpontot állítja a lélek és a lelkiismeretlen karakterek ilyen ostobaságának, legalábbis kinézetében. Bár az ellentmondásaikat és önzésüket kísérő triviális létezésük súlyával.
De mindenki tudja, hogy sebezhető. És azokban a pillanatokban, amikor vállalják irreleváns jelenlétüket, akár egy fenséges napfelkelte előtt, akár a tenger hirtelen felpörgése előtt, felidézik szerencsétlenségeiket, és felfedezik nyomorúságos védekezésüket, amellyel megpróbálják eltakarni az űrt.
A Földközi -tenger horizontján az utolsó napok születnek meg. Addig a hajnalig csodálók nélkül, a lelkiismeret nélküli ébredésig; az a nap, amikor az autentikus Földközi -tenger örökkévalónak tűnik mindenki számára. A csend pedig elnémítja életünk bohózatának utolsó visszhangjait.
Manuel Vicent legújabb regénye, a La regata itt vásárolható meg:
1 megjegyzés a «The regatta, Manuel Vicent» témában