Vannak esetek, amikor az az ember, akit idióták vettek körül, mindannyian mi voltunk. Ezek olyan pillanatok, amikor a végén rájövünk, hogy autópályán haladunk, ahol csak mi magunk vagyunk a rosszban. És logikusan az lehet a következménye, hogy értetlenséggel bélyegeztük magunkat..., egy másik lágyabb metaforát véve.
De az ok az, ami nálad van. Észünk minden ügyünk nagy védelmezője, a legszokatlanabbtól a legobjektívebbig.
És itt el is jutunk a dolog lényegéhez. Nem mindegyik olyan hülye, mint amilyennek látszik, és az sem értelme, hogy ostorozzuk magunkat, gondolva arra, hogy bizony mi bizonyítjuk krónikus makacsságunkat.
Amit Thomas Erikson felvet számunkra ebben a könyvben, az az a kapcsolat, amelyet a SZUBJEKTIVITÁS – VALÓSÁG – OBJEKTIVITÁS között alakítunk ki, mindez a kommunikáció és a kommunikáció formája között. A példa fénye, a könyvben bemutatott példák sokasága segíteni fog nekünk abban, hogy áttekintsük saját hibáinkat a kommunikáció során, valamint felismerjük az üzenet kibocsátójának egyéb bűneit, amelyek előttünk áll (értsd: a feleséged vagy gyermekeid a főnöködnek, elhaladva a 4-es ablaknál a bürokrata mellett, aki megpróbálja megérteni, amit magyaráz)
A kommunikáció különböző aspektusainak javítása, különösen a párbeszéd, segíthet abban, hogy mindenféle üzenetet jobban kibocsássunk és fogadjunk. Szem előtt tartva, hogy a valóság szubjektivitások összessége, amelyek elhatározták, hogy egymásra ráerőltetik magukat, segít abban, hogy megértsük, megértsük és a lehető legjobb módon továbbadjuk mindazt, amit tudtunkra akarunk adni.
És akkor végre megszületik a fény, és azok az idióták eltűnnek a valóság torz felfogásából. Mert persze egy olyan okos, mint te, nem töltheti egész életét azzal, hogy idiótákkal próbál megérteni téged, mert végül te is közéjük tartozol... 🙂
Megveheti a könyvet Az ember, akit idióták vettek körül, a legújabb Thomas Eriksontól, itt: