Mi a helyzet egy vírussal, amely végül elterjed az emberek között, az már nem egy dermesztő kitalált cselekmény, hanem egy olyan érzés, hogy a disztópia talán azért jött, hogy maradjon.
Tehát az ehhez hasonló regények a lehetőség baljós, pusztítóan pontos narratív ajándékára mutatnak rá. Bízzunk benne, hogy napjaink jövője még a túléléshez szükséges kannibalizmussal sem az elbeszéltekhez hasonló szélsőségek újjáéledéseként jelenik meg előttünk.
De most semmi sem hangzik olyan távolinak, bármennyire is távol állunk a képviselettől. Ki mondta volna nekünk, hogy mindenki maszkban fog sétálni az utcán, félve attól, hogy beoltják a vírust a szükséges létfontosságú oxigénnel?
A disztópiák a könyvesboltok és könyvtárak tudományos-fantasztikus polcain való elhelyezésről átkerültek az aktualitások rovatba, újragondolva a fantasztikum mint nagyobb súlyú irodalom karakterét. Azóta apránként Margaret atwood és feminista bűnismétlése a szobalány meséjétől a vírusos apokalipszisig, amely a teljesen valós küszöbén lebeg...
Az állatokat és az embereket megfertőző halálos vírus miatt a világ szürke, szkeptikus és barátságtalan hellyé vált, és a társadalom megosztott az evők és az evők között.
A humanizmus melyik maradványa fér el, amikor a halottak holttestét elhamvasztják, hogy elkerüljék elfogyasztásukat? Hol van a kapcsolat a másikkal, ha valóban az vagyunk, amit megeszünk? Ebben a kíméletlen disztópiában éppoly brutális, amilyen finom, amilyen allegorikus, olyan realisztikus, Agustina Bazterrica a fikció kirobbanó erejével inspirál szenzációkat és rendkívül aktuális vitákat.
Az állatoknál talán nem értékeljük a tápláléklánc kegyetlenségét. Amikor megfigyeljük, hogy az oroszlán eszi a gazellát, feltételezzük a dolgok sorsát. De persze mi történik akkor, ha a szükség és a sürgősség átmegy az emberi színtérre. Az ok, a különbségi tény ekkor beárnyékolódik, és elképzelhetetlen dilemmákat vet fel.
Most megvásárolhatja Agustina Bazterrica «Exquisite Corpse» című regényét itt: