Egy irodalmi bemutatón az ügyeletes szerző előadta azt az elméletét, hogy ha 40 éves korára nem érte el munkája bizonyos elismerését, jobb, ha nem veszi túl komolyan.
Használja a Lahoz -t harmincasval nyerte el a Primavera de Novela-dĂjat. Ha ragaszkodunk ahhoz az ĂrĂłhoz, aki ismerte a határidĹ‘ket Ă©s a folyamatokat, a Use idĹ‘ben elĂ©rte azt a cĂ©lt, hogy ĂrĂł legyen. Nem olyan koraĂ©rett, mint Espido freire de igen, ebben a korban mĂ©g benne volt a fiatal ĂrĂł cĂmkĂ©jĂ©ben.
Csak a vĂ©gĂ©n nem errĹ‘l van szĂł. Az Ărás nem pecsĂ©telĹ‘ papĂr a határidĹ‘k elĹ‘tt. A Use Lahoz pedig jĂł pĂ©lda arra, hogy ĂrĂłnak lenni más. Mert a vĂ©gĂ©n mindig komolyan Ărod, minden tĂĽzĂ©rsĂ©ggel, amit bent hordasz. Mint sok más dolog, amit a legerĹ‘sebb belsĹ‘ akaratbĂłl vállaltak.
A Use által felhalmozott elismerĂ©sek, dĂjak Ă©s elismerĂ©sek nem a cĂ©l, hanem a következmĂ©ny. És akkori fiatal szerzĹ‘i állapotábĂłl ma már irodalmunk elengedhetetlen narrátora, megrendelĂ©seken Ă©s határidĹ‘kön kĂvĂĽl.
A 3 legnépszerűbb Lahoz-regény
A jó barátok
Mindannyian megĂ©ltĂĽk azokat a napokat, amikor a barátság olyan Ă©rtelmet nyer, amelyet Ă©letĂĽnk során ritkán Ă©r el. A gyermekkor Ă©s annak intenzĂv Ă©bredĂ©se a felfedezĂ©sre, abbĂłl az Ĺ‘szintesĂ©gbĹ‘l Ă©s nyitott lĂ©lekbĹ‘l, ami miatt kijössz másokkal, akik hozzád hasonlĂłan haladnak az elsĹ‘ távlatok fĂ©nye felĂ©.
AragĂłniaikĂ©nt ez a regĂ©ny már egy kicsit megĂ©rdemelt, fĹ‘hĹ‘se gyermekkorátĂłl kezdve a saját földemben. Minden más, a kĂ©sĹ‘bbi bűvölet jött ránk. A háborĂş utáni nehĂ©z Ă©vekbĹ‘l áthatĂł benyomások, mĂ©g inkább egy olyan fiĂşra, mint Sixto, aki árvaságával tölti ki szerencsĂ©tlensĂ©gĂ©t, ezzel is felerĹ‘sĂtve a barátság rendkĂvĂĽli Ă©rtĂ©kĂ©t gyermekkorban, a cselekmĂ©ny körĂĽlmĂ©nyeibĹ‘l. A szerencsĂ©tlensĂ©g a gyermekkori trompe l'oeil, a kĂ©pzeletnek, a pikareszknek Ă©s a barátságnak köszönhetĹ‘en kidobhatĂł kĂ©szlet.
KĂ©sĹ‘bb a regĂ©ny a fiĂşknak Ărt jövĹ‘ felĂ© halad elĹ‘re sajátos körĂĽlmĂ©nyeikbĹ‘l. Ahogy sejthetjĂĽk, a cselekmĂ©ny a melankolikus gondolat felĂ© halad, hogy az ember soha többĂ© nem fĂĽrdik ugyanabban a folyĂłban, Ă©s nem szabad visszatĂ©rni oda, ahol boldog volt. Mert sem folyĂłk, sem terek nem lĂ©teznek mint olyanok, Sixto Ă©s Vicente voltak azok a játszĂłtársak Ă©s a viszontagságok, akik szövetsĂ©gĂĽkben kĂ©pesek voltak lekĂĽzdeni a korukhoz nem illĹ‘ kudarcokat. De amikor telnek a napok, Ă©s el vannak foglalva tapasztalataik eltemetĂ©sĂ©vel, gyermekkoruk álomszerű Ă©rzĂ©se rĂ©málommá változhat. Évtizedekkel kĂ©sĹ‘bb, a Spanyolország egyedĂĽlállĂł jövĹ‘jĂ©bĹ‘l merĂtett ĂşjraegyesĂĽlĂ©s egy olyan törtĂ©net drámai szenzáciĂłjára mutat rá, amelyben bármi megtörtĂ©nhet.
Jauja
SzigorĂşan irodalmi jellegű, ez a regĂ©ny valĂłszĂnűleg a szerzĹ‘ eddigi legjobbja. A mestersĂ©g elsajátĂtása, az erĹ‘források abszolĂşt ellenĹ‘rzĂ©se, mindez tökĂ©letes kiegĂ©szĂtĹ‘je a szerzĹ‘ egyik lĂ©nyeges Ă©s kimerĂthetetlen Ă©rvĂ©nek: az Ă©letnek.
Mert az Ă©letrĹ‘l Ărni kaland Ă©s igazság. Az olyan fĹ‘szereplĹ‘k leleplezĂ©se, akikben dermesztĹ‘ realizmussal Ă©lhetĂĽnk, mint pĂ©ldául MarĂa, több, mint pusztán irodalmi Ă©lvezet. A MarĂárĂłl tudnunk alkotása önmagátĂłl származik, de az apja fogalmábĂłl is, Ă©ppen a ugyanaz a jelenet, amelyben Csehov Luibáját játssza.
Amit az apa, aki már nincs itt, Ă©s amit a lĂ©tfontosságĂş interpretáciĂłja Ă©s a karaktere vizei között maradĂł szĂnĂ©sznĹ‘ kĂ©pes átadni nekĂĽnk, azt feltĂ©telezi egy egĂ©sz utazás a világ szĂnházába, a szĂnpadra állĂtott humanizmusba. művĂ©szet ahol mindenki Azt Ă©rtelmezzĂĽk, aminek gondoljuk magunkat.Az apja meghalt. Bizonyára, amĂg Ĺ‘ lakott egy könnycseppet LuibátĂłl. És ebben a pillanatban rajta a sor, hogy áttekintse forgatĂłkönyvĂ©t, Ă©s mĂ©rlegelje, kĂ©pes-e visszamenni munkája elejĂ©re, a gyerekkori improvizáciĂłk Ă©s a rejtett titkok Ă©rzĂ©sei közĂ©.
Egyetlen Csehov elĹ‘adásba költözĂĽnk, de visszatĂ©rĂĽnk Mária teljes Ă©letĂ©be is. Abban a pillanatban látjuk a szĂnĂ©sznĹ‘t, amikor felfedezhetjĂĽk mindazt, ami arra a helyre vitte. Az apa elvesztĂ©se drámai, lĂ©tfontosságĂş pillanat, amelyben az ember nem tudja, hogy zsolozsmára valljon-e, számon kĂ©rje-e az Ă©letet, vagy magával ragadja a távoli emlĂ©kek Ă©s a már elhangzott jelenetek fojtogatĂł nosztalgiája.
Az elveszett állomás
A Use Lahoz szĂvĂ©ben a törtĂ©nelmi fikciĂł narrátora is. KivĂ©ve, hogy Ă©rvei olyan mĂ©lyek, hogy az ember a vĂ©gĂ©n elfelejti a tájat. Ebben a regĂ©nyben – talán a klasszikusabb Ă©rvelĂ©s miatt – jobban megfigyelhetĹ‘ (Ă©s jobban Ă©lvezhetĹ‘) a más napok megörökĂtĂ©sĂ©nek szándĂ©ka, hogy a kĂ©pek megmentĂ©se egy olyan mĂşltbĂłl, amely könnyen felĂ©bredhet a rĂ©gi szĂ©pia fotĂłk rĂ©vĂ©n. Egy váratlan hĂr felzaklat. Santiago Lansac Ă©letĂ©t.
Kisvárosából kénytelen lesz először a fővárosban, majd Barcelonában, és bárhová vinni a sors, egy kalandokkal teli utazásra, amely során olyan emberek mellett halad el, akiknek szándékait nem tudja, hogyan. időben észlelni. Annyi szerencsétlenséggel szembesülve, csak a szeretet mentheti meg.
Az elveszett állomás Vesztesek törtĂ©nete, de mindenekelĹ‘tt emberi vĂgjátĂ©k felejthetetlen karakterekkel: Santiago, egy elbűvölĹ‘ Ĺ‘rĂĽlt, akit a fĂ©lelem gyötör, Ă©s a madarak a fejĂ©ben, Ă©s Candela, a naivitás, az erĹ‘ Ă©s a feltĂ©tel nĂ©lkĂĽli szerelem kĂ©pe egy olyan idĹ‘ben, amikor a nĹ‘ket szolgálatra neveltĂ©k.
A humorrĂłl lemondva, mozgĂ©kony Ă©s precĂz prĂłzával, elbeszĂ©lĂ©skĂ©nt megerĹ‘sĂtĹ‘ elsajátĂtással mesĂ©li el a Use Lahoz azokat a változásokat, amelyeken Spanyolország a XNUMX. század második felĂ©ben ezeken az antihĹ‘sökön keresztĂĽl ment keresztĂĽl, emigráciĂłba kĂ©nyszerĂĽlt Ă©s abba belevetette magát. Ă©rzĂ©sekkel teli regĂ©ny.
A Use Lahoz további ajánlott könyvei
laza versszak
Semmi sem emberibb, mint a laza vers. Csak azok válhatnak a társadalom szĂĽksĂ©ges bomlasztĂł elemeivĂ©, kreatĂv emberekkĂ©, átalakulni kĂ©pes kritikusokká, akik fiatalkoruktĂłl diszharmonikus lĂrájukat jelenĂtik meg. KivĂ©ve, hogy nĂ©ha erĹ‘ltetetten adott a feltĂ©tel, hogy legyen laza vers, Ă©s Ăgy menekĂĽljĂĽnk a lĂ©tezĂ©s elcsĂ©pelt szonettjĂ©bĹ‘l. ĂŤgy leleplezve a diszharmánst kĂĽlönös, elidegenedett Ă©s más állapotával a sĂ©rtĹ‘ közĂ©pszerűsĂ©g zászlĂłalja elĹ‘tt.
Tizenöt Ă©ves kora elĹ‘tt Martos Szandra felfedezi szexuális hajlamát, Ă©s rĂ©szt vesz szĂĽlei elválásán; kĂ©t olyan körĂĽlmĂ©ny, amely miatt hátrányos helyzetbe kerĂĽl a körĂĽlötte lĂ©vĹ‘ világgal szemben, amĂg meg nem találja Isa-t, egy nála idĹ‘sebb lánnyal, aki megnyitja elĹ‘tte az Ă©let ajtaját.
EttĹ‘l a pillanattĂłl fogva állandĂł háborĂşban áll eredetĂ©vel, Ă©s a családon kĂvĂĽl, a barátságban, valamint a filmekben Ă©s a könyvekben keres majd választ Ă©s menedĂ©ket, az egyetlen hely, ahol az elhagyatottság Ă©s a szĂvfájdalom szĂ©p lehet. Nem ismerve az idĹ‘ mĂşlĂ©konyságát, Ăşgy kezdi el Ă©lni, hogy meg van gyĹ‘zĹ‘dve arrĂłl, hogy nem megfelelĹ‘sĂ©ge nem fog alábbhagyni, a barátság Ă©s nĂ©hány szerelem mágneses erejĂ©rĹ‘l Ă©s az Ă©rzelmek tartĂłsságárĂłl, anĂ©lkĂĽl, hogy tudná, hogy egy barát lehet a vĂz, de egyben sivatag..