3 legjobb Lahoz könyv

Egy irodalmi bemutatón az ügyeletes szerző előadta azt az elméletét, hogy ha 40 éves korára nem érte el munkája bizonyos elismerését, jobb, ha nem veszi túl komolyan.

Használja a Lahoz -t harmincasval nyerte el a Primavera de Novela-díjat. Ha ragaszkodunk ahhoz az íróhoz, aki ismerte a határidőket és a folyamatokat, a Use időben elérte azt a célt, hogy író legyen. Nem olyan koraérett, mint Espido freire de igen, ebben a korban még benne volt a fiatal író címkéjében.

Csak a végén nem erről van szó. Az írás nem pecsételő papír a határidők előtt. A Use Lahoz pedig jó példa arra, hogy írónak lenni más. Mert a végén mindig komolyan írod, minden tüzérséggel, amit bent hordasz. Mint sok más dolog, amit a legerősebb belső akaratból vállaltak.

A Use által felhalmozott elismerések, díjak és elismerések nem a cél, hanem a következmény. És akkori fiatal szerzői állapotából ma már irodalmunk elengedhetetlen narrátora, megrendeléseken és határidőkön kívül.

A 3 legnépszerűbb Lahoz-regény

A jó barátok

Mindannyian megéltük azokat a napokat, amikor a barátság olyan értelmet nyer, amelyet életünk során ritkán ér el. A gyermekkor és annak intenzív ébredése a felfedezésre, abból az őszinteségből és nyitott lélekből, ami miatt kijössz másokkal, akik hozzád hasonlóan haladnak az első távlatok fénye felé.

Aragóniaiként ez a regény már egy kicsit megérdemelt, főhőse gyermekkorától kezdve a saját földemben. Minden más, a későbbi bűvölet jött ránk. A háború utáni nehéz évekből átható benyomások, még inkább egy olyan fiúra, mint Sixto, aki árvaságával tölti ki szerencsétlenségét, ezzel is felerősítve a barátság rendkívüli értékét gyermekkorban, a cselekmény körülményeiből. A szerencsétlenség a gyermekkori trompe l'oeil, a képzeletnek, a pikareszknek és a barátságnak köszönhetően kidobható készlet.

Később a regény a fiúknak írt jövő felé halad előre sajátos körülményeikből. Ahogy sejthetjük, a cselekmény a melankolikus gondolat felé halad, hogy az ember soha többé nem fürdik ugyanabban a folyóban, és nem szabad visszatérni oda, ahol boldog volt. Mert sem folyók, sem terek nem léteznek mint olyanok, Sixto és Vicente voltak azok a játszótársak és a viszontagságok, akik szövetségükben képesek voltak leküzdeni a korukhoz nem illő kudarcokat. De amikor telnek a napok, és el vannak foglalva tapasztalataik eltemetésével, gyermekkoruk álomszerű érzése rémálommá változhat. Évtizedekkel később, a Spanyolország egyedülálló jövőjéből merített újraegyesülés egy olyan történet drámai szenzációjára mutat rá, amelyben bármi megtörténhet.

Jauja

Szigorúan irodalmi jellegű, ez a regény valószínűleg a szerző eddigi legjobbja. A mesterség elsajátítása, az erőforrások abszolút ellenőrzése, mindez tökéletes kiegészítője a szerző egyik lényeges és kimeríthetetlen érvének: az életnek.

Mert az életről írni kaland és igazság. Az olyan főszereplők leleplezése, akikben dermesztő realizmussal élhetünk, mint például María, több, mint pusztán irodalmi élvezet. A Maríáról tudnunk alkotása önmagától származik, de az apja fogalmából is, éppen a ugyanaz a jelenet, amelyben Csehov Luibáját játssza.

Amit az apa, aki már nincs itt, és amit a létfontosságú interpretációja és a karaktere vizei között maradó színésznő képes átadni nekünk, azt feltételezi egy egész utazás a világ színházába, a színpadra állított humanizmusba. művészet ahol mindenki Azt értelmezzük, aminek gondoljuk magunkat.Az apja meghalt. Bizonyára, amíg ő lakott egy könnycseppet Luibától. És ebben a pillanatban rajta a sor, hogy áttekintse forgatókönyvét, és mérlegelje, képes-e visszamenni munkája elejére, a gyerekkori improvizációk és a rejtett titkok érzései közé.

Egyetlen Csehov előadásba költözünk, de visszatérünk Mária teljes életébe is. Abban a pillanatban látjuk a színésznőt, amikor felfedezhetjük mindazt, ami arra a helyre vitte. Az apa elvesztése drámai, létfontosságú pillanat, amelyben az ember nem tudja, hogy zsolozsmára valljon-e, számon kérje-e az életet, vagy magával ragadja a távoli emlékek és a már elhangzott jelenetek fojtogató nosztalgiája.

Az elveszett állomás

A Use Lahoz szívében a történelmi fikció narrátora is. Kivéve, hogy érvei olyan mélyek, hogy az ember a végén elfelejti a tájat. Ebben a regényben – talán a klasszikusabb érvelés miatt – jobban megfigyelhető (és jobban élvezhető) a más napok megörökítésének szándéka, hogy a képek megmentése egy olyan múltból, amely könnyen felébredhet a régi szépia fotók révén. Egy váratlan hír felzaklat. Santiago Lansac életét.

Kisvárosából kénytelen lesz először a fővárosban, majd Barcelonában, és bárhová vinni a sors, egy kalandokkal teli utazásra, amely során olyan emberek mellett halad el, akiknek szándékait nem tudja, hogyan. időben észlelni. Annyi szerencsétlenséggel szembesülve, csak a szeretet mentheti meg.

Az elveszett állomás Vesztesek története, de mindenekelőtt emberi vígjáték felejthetetlen karakterekkel: Santiago, egy elbűvölő őrült, akit a félelem gyötör, és a madarak a fejében, és Candela, a naivitás, az erő és a feltétel nélküli szerelem képe egy olyan időben, amikor a nőket szolgálatra nevelték.

A humorról lemondva, mozgékony és precíz prózával, elbeszélésként megerősítő elsajátítással meséli el a Use Lahoz azokat a változásokat, amelyeken Spanyolország a XNUMX. század második felében ezeken az antihősökön keresztül ment keresztül, emigrációba kényszerült és abba belevetette magát. érzésekkel teli regény.

A Use Lahoz további ajánlott könyvei

laza versszak

Semmi sem emberibb, mint a laza vers. Csak azok válhatnak a társadalom szükséges bomlasztó elemeivé, kreatív emberekké, átalakulni képes kritikusokká, akik fiatalkoruktól diszharmonikus lírájukat jelenítik meg. Kivéve, hogy néha erőltetetten adott a feltétel, hogy legyen laza vers, és így meneküljünk a létezés elcsépelt szonettjéből. Így leleplezve a diszharmánst különös, elidegenedett és más állapotával a sértő középszerűség zászlóalja előtt.

Tizenöt éves kora előtt Martos Szandra felfedezi szexuális hajlamát, és részt vesz szülei elválásán; két olyan körülmény, amely miatt hátrányos helyzetbe kerül a körülötte lévő világgal szemben, amíg meg nem találja Isa-t, egy nála idősebb lánnyal, aki megnyitja előtte az élet ajtaját.

Ettől a pillanattól fogva állandó háborúban áll eredetével, és a családon kívül, a barátságban, valamint a filmekben és a könyvekben keres majd választ és menedéket, az egyetlen hely, ahol az elhagyatottság és a szívfájdalom szép lehet. Nem ismerve az idő múlékonyságát, úgy kezdi el élni, hogy meg van győződve arról, hogy nem megfelelősége nem fog alábbhagyni, a barátság és néhány szerelem mágneses erejéről és az érzelmek tartósságáról, anélkül, hogy tudná, hogy egy barát lehet a víz, de egyben sivatag..