Mario Bellatín 3 legjobb könyve

Egyszer, amikor arról álmodoztam, hogy író leszek, bosszantott egy olyan irodalmi díj odaítélése, amelyben egy számomra elviselhetetlennek tűnő műben vettem részt. Arról volt szó, hogy nem találjuk meg a közös szálat, a cselekményt vagy a karakterek mágnesességét. Minden irodalmi elképzelésből kitépett mű. Legalábbis nekem úgy tűnt.

Később sok szerzőnél felfedeztem azt az avantgárd hozzáállást, amely a szóban forgó műből már akkor áradt. Tól től Cortazar fel levrero. Semmi sem jobb, mint felébredni az új lehetőségekre a bolondok számára, hogy saját korlátaikkal bélyegezzék meg magukat. És akkor bolond voltam, azt akarom gondolni, hogy még fiatal voltam.

Mindezt abból a felismerésből kiindulni a kísérleti a Mario Bellatin Nagyon is lehetett volna az a fickó, aki besöpört egy irodalmi díjat, amelyen csak bolondok, jövő nélküli felkapások vettek részt, és még valaki más is, aki végül úgy nyert, mint ő. Az a helyzet, hogy ma ez a szerző remek hivatkozási alap az irodalomban szükséges elidegenedéshez, hogy sztereotípiák és szubjektív feltételek nélkül meséljünk. Így születik a filozófia, amely az elidegenedés kiürüléséből, a Pandora szelencében feltörő hányingerből indul ki.

Hatékonyság szűrők nélkül. Egy közeli világ, amely a vígjátékig meséssé válik, de megszólítja az egzisztenciális lényegét, amely a szerelemtől a halálig, az elembertelenedéstől a hitig terjed. Bellatín azért teszi az irodalmat valami többé, mert megközelíti a társadalomkritikát, a kényelmetlen forgatókönyveket és az értelmes dilemmákat is, a közelség olvasási érzését keresve, amely inkább bevonást jelent, mint empátiát.

Mario Bellatín legjobb 3 ajánlott könyve

Szépségszalon

Egy furcsa járvány lassan kiirtja egy nagyváros lakóit. A haldoklókat embertársaik megtagadják, és nincs hol meghalniuk. Egy fodrász úgy dönt, hogy befogadja őket szépségszalonjába, amely a fertőzöttek utolsó menedéke lesz. Nem kívánja meggyógyítani őket, csak menedéket adni nekik utolsó napjaikban. Nem lesz több tanúbizonyság az önzetlen szolidaritás ilyen cselekedetéről, mint az egzotikus halak, amelyek az akváriumok belsejét díszítik.

A tehetetlenség, a fájdalom és a halál együtt fog létezni abban a klausztrofóbiás térben, amely azonban az élet minden törékenységében végleges mintájaként fog feltárulni. Vannak előre sejtető írások, mert az igazat megvallva nem kell Nostradamusnak lenned ahhoz, hogy kitaláld, a végét sürgetjük. Csak akkor, ha az éghajlati hekatómák helyett vírusok okozzák az ügyet, és mindent elmesélnek a járvány előtt ...

«Ez a frissített verzió Szépségszalon - több mint húsz évvel az első közzététel után készült- beszámoló egy kötéltáncos kényes gyakorlatról, ahol a cél ismét írásként érthető, hogy az eredeti írás sértetlen maradjon. Számomra, mint alkotó, a Guillermina Olmedo y Vera asszony figyelmes szeme alatt végzett élmény hasonló volt ahhoz, mint egy régi kert pompájába való visszaállítása. Aprólékos tisztítási munka, kimerítő, szinte láthatatlan, ahol az új olvasat eléri, hogy a kert igazán intenzív zöld árnyalatot kap, élvezetet az éppen levágott fű átható illata kíséretében.»

Fekete labda

Minden más dimenziót kap, ha zseniális illusztrációk kísérik valakitől, aki képes a képzeletet a szintézis erejével a koncepció felé újrakomponálni. Jó példa erre Bellatín nagyszerű történetének átalakítása képek egymásutánjába, amelyek ahelyett, hogy jeleneteket mutatnának be nekünk, a narratívát mozgások egymásutánjaként láncolják, amelyek mindent a negyedik dimenzióba alakítanak át az összeesküvő szavak és képek között.

Egy japán entomológus, akinek különleges kapcsolata van az étellel (unokatestvére anorexiában halt meg, unokatestvére pedig kiemelkedő sumo birkózó lett), és akinek családját még mindig az ősi japán előírások irányítják, önként úgy dönt, hogy utána abbahagyja az evést. Egy furcsa álomból egy éjszakája van Ebből az álomból különböző megmagyarázhatatlan eseményekre kezd emlékezni, amelyek akkor kezdődtek, amikor először Afrikába utazott. Ez a Bellatin-történet, amelyet Liniers és maga a narrátor adaptált, rémálomszerű és zavaró aromájú, ami egyedülálló gyémánttá teszi a képregények világában.

Boncolva

Ki mondhatja el őszintén, hogy soha nem borult le a tükör előtt, és nem érezte úgy, hogy a kép, amit ez visszaad nekik, egy idegen képét? Ki állíthatja, hogy soha nem érezte magát különös utasnak a saját testében, vagy elborzadt, amikor felidézte az emlékezetéből az önmaguk által alkotott eseményeket, amelyek úgy tűnt, hogy a sajátjuktól teljesen idegen logikának engedelmeskedtek?

Ez a megkettőződés, az a kis szakadék lényünk között, amelyik szembesül a mindennapi élet viszontagságaival, és egy olyan én között, amely úgy tűnik, egy olyan időben él, amely minden, csak nem jelen van, ez az a világ, amelyben ezt a lenyűgöző könyvet alkotó két regény elfoglalja. hely: Mario Bellatin. A könyv címét adó szövegben a narrátor az ágya szélén ülve azt az autonóm, de létezésétől függő lényt figyeli meg, amelyet nem minden kétség nélkül énnek nevez?

Ebből a látszólag egyszerű tényből kiindulva a szerzőt alkotó többszörös hangok olyan narratívákat váltanak, amelyeken keresztül excentrikus karakterek parádéznak nem kevésbé extravagáns helyzetekben, mint például egy transzvesztita filozófus, egy vak masszőr és egy gyermek, aki a világ legnagyobb kanári -szakértője lesz. ország.

A könyvet lezáró történet, A közjegyző, Murasaki Shikibu, a többszörös metamorfózis ugyanazon felforgató vonalán nyomon követhető (ez alkalomból Margo Glantz írót alakítják át ugyanúgy a híres japán író Murasaki Shikibuban, mint egy gyakornoknál ), olyan helyeket, misztikus és mitológiai lényeket egyesít, mint például az indiai Ajanta barlangjai vagy egy hatalmas és szörnyű gólem, amely a várost sújtja, ahol a történet főszereplője él. Végül abban a bizonyosságban maradunk, amit a Disecado narrátora teljes meggyőződéssel állít: „a valóság minden alkotói aktus halvány tükörképe”. Főleg, ha az írási esemény Mario Bellatintól, korunk egyik legnagyobb mesemondójától származik.