A fĂ©lreĂ©rtett gĂ©niusz gyakoribb más, az irodalomtĂłl távol esĹ‘ kreatĂv terĂĽleteken, mint pĂ©ldául a festĂ©szet vagy a zene. AzĂ©rt mondom, mert talán bent Giovanni papini legyen egy Van Gogh. Papini zseniális bizonyĂtĂ©kai bemutatásakor Ĺ‘ maga is nagyon igyekezett Jorge Luis Borges, aki hamarosan Papiniban látta a találĂ©konyság ritka látványát, esetleges szitálás nĂ©lkĂĽl.
Senki sem jobb, mint Papini, aki a legvilágosabb Ă©s legĂ©rdekesebb mĂłdon Ărja le napjait, messze tĂşl a csalĂłdást okozĂł politikai hovatartozáson Ă©s azonnali cĂmkĂ©ken.
Mert a Papini -karakteren tĂşl a munkájában nagyon kĂĽlönbözĹ‘ ĂzlĂ©seket találhatunk a tehetsĂ©ges szellem változĂł lenyomatárĂłl a gondolat Ă©s a kĂ©pzelet közĂ©pszerűsĂ©ge felett. A szatĂrának álcázott kritikus szándĂ©kbĂłl a parĂłdiábĂłl metafizikai akaratba, vagy az ateista meggyĹ‘zĹ‘dĂ©s misztikus hatĂłkörĂ©bĹ‘l.
Meglepő minden korú olvasó számára. Avantgárd régen és most. Elveszni Papini bibliográfiájában annyit jelent, mint fürödni az új irodalomban egy jeles narrátor kristálytiszta vizében.
Tanárnak tanult, de nĂ©hány Ă©vig dolgozott, mielĹ‘tt egy könyvtárban dolgozott, ahol körĂĽlvette magát a legjobban Ă©lvezettel: könyvekkel. Ekkor kezdte ĂrĂłi pályafutását, Ă©s ezt olyan novellákkal tette, mint pl A filozĂłfusok alkonya (1906), amelyben a filozĂłfiáját bĂrálja Kant, Hegel o Schopenhauer Ă©s a gondolkodĂłk halálát hirdeti; A tragikus mindennapok o A vak pilĂłta (1907), amelyben a futurizmus Ă©s a modernizmus jellemzĹ‘ire utal.
Giovanni Papini legjobb 3 ajánlott könyve
GĂłg
Ennek a kĂváncsi regĂ©nynek a hordozĂłja: Hogyan jutottunk ahhoz, hogy ennyire visszafejlĹ‘djĂĽnk ennyi tehetsĂ©ges elmĂ©vel? Ezt akarja tudni Goggins. És pĂ©nzĂ©rt lesz. Gogginsnak nem okoz gondot, hogy saját tervet dolgozzon ki a világ szintĂ©zisĂ©re. MentsĂ©g, amellyel a szerzĹ‘ a mondatok nagyszerű alkotĂłjakĂ©nt kĂnálja magát, Ă©s minden Goggins -interjĂşt a felejthetetlen idĂ©zetekkel sĂşjt az elĹ‘tte megtörtĂ©nĹ‘ szereplĹ‘kkel.
De Goggins tudása nem a megoldást kereső altruista igénye. Csak annak a cinikusnak, aki bölcsességre vágyik, amellyel még jobban érezheti magát az őrtorony tetején, ahonnan láthatja többi ártatlanságában elveszett embertársát. Legalábbis Goggins elismeri, nincs Adam Smith láthatatlan keze, amely a világon jót tenne. És azok közé sorolható, akik jóhiszeműen adják a jó Smith predikátusainak. De a kérdés nem ez.
Lo importante para Goggins es saber quĂ© piensas otros humanos como Ă©l a los que todos acuden para saber. Y asĂ es como hablamos con el mismĂsimo Lenin, con Edison o Freud, con Einstein o con Gomez de la Serna. Quizás lo que esos otros sabios le cuenten no le convenza del todo. Pero el asunto es acopiar opiniones. Porque cuando todo esto explote, cuando el mundo se reduzca a cenizas, Goggins quiere saber cĂłmo ha podido pasar.
A vak pilĂłta
Si el virtuosismo de Papini es esa suerte de sĂntesis hecha literatura, ÂżcĂłmo no iba a predicar tambiĂ©n en forma de relato o de cuento? SumĂ©mosle un volumen centrado esencialmente en lo fantástico y acabamos por disfrutar de una obra diferente. Maestro de Dino Buzzati y discĂpulo de Edgar Allan Poe, «si los cuentos papinianos no reflejan el terror o la morbosidad de la temática de Poe, es evidente que en ellos se desborda la extrañeza y la reflexiĂłn metafĂsica, tratadas con mayor o menor grado de ironĂa y sarcasmo junto a una magnĂfica práctica del suspense, que acaba provocando en el lector un efecto abrumador de sorpresa, desconcierto y turbaciĂłn».
Mindezekben a "Papini maró humorába burkolózó" történetekben a szkepticizmusból fakadó melankólia tükröződik. Erre utalt Borges, amikor kijelentette: "Ezek a történetek egy olyan dátumból származnak, amikor az ember melankóliájában és alkonyatában hátradőlt ...".
Az ördög
El mal hecho figura. Protagonista de más historias que el bien, la bondad o que Dios. La atracciĂłn por lo demonĂaco y lo perverso convive con el ser humano, desde la pueril tentaciĂłn de una manzana y hasta el reclamo demencial del demonio como Ăşltima voluntad de Cristo antes del dolor y la locura.
¿Cómo no iba Papini a hablar de él? Pese a que mucha haya sido la tinta que se haya corrido para darle forma y sustancia al diablo. Pese a que muchos otros escritores como Poe ya lo hayan resucitado para retorcidos lectores. Todos adoramos en alguna ocasión al diablo. Aunque solo sea por el hecho morboso de saber qué nos puede esperar en el fin si no actuamos como debemos, o como nos han inculcado que debemos intervenir en nuestro paso por este mundo.
Papini nos enseña dĂłnde está el diablo y quiĂ©n comulga con Ă©l. El mal es un grandĂsimo crisol donde se funden todas nuestras vanaglorias y deseos retorcidos hechos odios y manĂas. Leer este libro es darte esa famosa vuelta por el lado salvaje, a lo Lou Reed versiĂłn Papini, con la misma cadencia musical hacia el descubrimiento del más que posible pacto de todos con Ă©l, con el mismĂsimo Diablo.