A legjobb 3 David Graeber könyv

Egy antropológusnak az anarchizmus mellett dönteni olyan, mintha azt gondolná, hogy minden elveszett. David Graeber rámutatott, hogy az emberi lény számára a társadalomban nem létezik olyan kormányzási forma, amely egy feltételezett holisztikus látásmóddal rendelkezik, amelyre az antropológia mutat rá az emberi viselkedésre vonatkozóan. Ebből arra következtethetünk, hogy a demokrácia még annál is rosszabb, mint az a közhely, hogy a társadalomszervezési rendszerek közül a legkevésbé rossz.

Graebernek igaza lehetett abban a tényben, hogy jelenleg úgy tűnik, hogy alávetjük magunkat a rendszerek földalatti diktatúrájának gazdasági esélyegyenlőség és egyéb jelszavak leple alatt oligarchák. Kétlem, hogy az ilyen nyers anarchia azt jelentette-e, hogy mindent valamiféle egyenlőség felé igazítanak. Hogy az anarchiában, ahol nincs más szabály, mint a jóságba és a jó szerencsébe vetett remény, talán sikerül felülkerekedni a régi kudarcos paradigmán.

A lényeg az, hogy Graeber nem volt annyira anarchista, mint ahogy lefestik. De még mindig megvolt benne, hogy nem tudom, milyen ideológiai új javaslatokkal és érdekes megközelítésekkel vegye fontolóra. Így kezdődnek a könyvei, a legjobb öröksége...

David Graeber 3 legjobb könyve

Adósságban: A gazdaságtudomány alternatív története

Az adósságrendszer makrogazdasági szinten olyan, mint egy fikció feletti szakadék. A pénz semmi, és a világgazdaságok kártyavárai erre a semmire épülnek. Aki a legjobban tudja, hogyan kell eladni a motorkerékpárját, annak több lesz a hitelfelvételi kapacitása. Az ügynek van némi makroludopátiája. És mégis, az olyan lényeges elemek, mint a jóléti állam, az ehhez hasonló fikciókra épülnek...

Minden közgazdasági könyv ugyanazt az állítást tartalmazza: a pénzt azért találták ki, hogy megoldja a barterrendszerek egyre bonyolultabbá válását. A történetnek ez a változata komoly problémát jelent: nincs bizonyíték, amely alátámasztaná.

Graeber a pénz és a piacok megjelenésének alternatív történelmét tárja fel, és elemzi, hogyan vált az adósság gazdasági kötelezettségből erkölcsi kötelezettséggé. Az első agrárbirodalmak kezdete óta az emberek bonyolult hitelrendszereket használtak áruk vásárlására és eladására, még a valuta feltalálása előtt. Ma, ötezer év után először találjuk magunkat az adósok és hitelezők között megosztott társadalom előtt, amelynek intézményei kizárólag a hitelezők védelmét szolgálják.

Az In Debt egy lenyűgöző és helyénvaló krónika, amely szétzilálja a kollektív tudatunkba ágyazott gondolatokat, és megmutatja nekünk azt az ambivalens attitűdöt, amely az adóssághoz, mint a gazdasági növekedés motorjához vagy az elnyomás eszközéhez viszonyul.

Szar Jobs: Egy elmélet

Teljes értékű fenyegetés volt, hogy homlokod verejtékével megkeresd a kenyeredet. Valami, amire az összes múltbeli és jövőbeli kizsákmányoló rendszer épült. Az osztályharc soha nem ér véget, még az ipari forradalom munkakatasztrófája utáni jogok megteremtése után sem. Ha itt nem használják ki, akkor ott használják ki. Ha nem lehet közvetlenül visszaélni, akkor kevésbé nyilvánvaló módon megtehető.

Az önmegvalósítás felé mutató tisztességes munka megtalálása a legtöbb esetben kimérának tűnik. Az erőfeszítésnek, az önfejlesztésnek és a vállalkozói képességnek nem mindig van értelme az egyenlőtlen képességekkel, az oktatási rendszerek privatizációjával és más, napról napra növekvő akadályokkal szemben.

És akkor ott van a millió dolláros kérdés a munka, mint a társadalom gerincének valódi értelméről, és David ezeken kereste a választ...

Van értelme a munkádnak a társadalom számára? 2013 tavaszán David Graeber tette fel ezt a kérdést egy játékos és provokatív esszében, melynek címe "A szar munkák jelenségéről". A cikk vírusos lett. Tizenhét különböző nyelven milliónyi online megtekintés után az emberek még mindig vitatkoznak a válaszon.

Emberek milliói vannak - humán erőforrás tanácsadók, kommunikációs koordinátorok, telemarketing kutatók, vállalati jogászok... - akiknek hiábavaló a munkája, és ezt ők is tudják. Ezek az emberek szar munkákban ragadtak. Felejtsd el Piketty-t vagy Marxot; Graeber, napjaink egyik legbefolyásosabb antropológusa és aktivistája, aki hangosan és egyértelműen kijelenti, hogy a bérrabszolga-gazdaságban végzett tevékenységek nagy része a foglalkoztatás olyan értelmetlen, szükségtelen vagy annyira káros, hogy még a munkás sem. ő maga is képes igazolni létezését, és ennek ellenére úgy érzi, kénytelen úgy tenni, mintha nem így lenne.

A könyv által követett társadalomkritika erős és éles, különösen akkor, ha olyan finom kategóriákat vezet be, mint a „hanyag munkák”, amelyeket egyes alkalmazottak azért tesznek, hogy mondjuk a régi gépeket üzemben tartsák, és megmentsék a céget az új gépek vásárlásától. Nem nélkülözi a logikáját, hiszen, ahogy Orwell mondta, "a munkával elfoglalt lakosságnak, még ha teljesen haszontalan feladatokkal is foglalkozik, nincs ideje másra." Ezért, ahogy Graeber arra a következtetésre jut, amink van, az állandó szar.

Mindennek hajnala: Új emberi történet

Fejlődünk vagy beépülünk? Néha nehéz eldönteni, hogy a világban való áthaladásunk azt jelenti-e, hogy valami olyan felé haladunk, amely több szempontból is jelentőségteljesebb, mint az integráció, a szolidaritás, az egyenlőség... Mert a kis győzelmeken és a tudatosság színrevitelén túl a valóság az ellenkező irányba mutat.

Generációk óta primitív, naiv és erőszakos lényeknek láttuk legtávolabbi őseinket. Azt mondták nekünk, hogy csak a szabadságjogok feláldozásával vagy az ösztöneink megszelídítésével lehet civilizációt elérni. Ebben az esszében a neves antropológusok, David Graeber és David Wengrow bemutatják, hogy ezek a XVIII. században kialakult elképzelések az európai társadalom konzervatív reakciója volt az őshonos értelmiségiek kritikájára, és nincs antropológiai és régészeti garanciájuk.

Ennek a hamis gondolatmenetnek a nyomon követésével ez a könyv azzal érvel, hogy a történelem előtti közösségek sokkal változékonyabbak voltak, mint gondolták; egy olyan megközelítés, amely lebontja a legmélyebben gyökerező alapító narratívákat, a városok fejlődésétől az állam eredetéig, az egyenlőtlenségig vagy a demokráciáig.

Mindennek a hajnala az emberiség új története, egy harcias szöveg, amely átalakítja a múltról alkotott felfogásunkat, és megnyitja az utat a társadalmi szerveződés új formáinak elképzeléséhez. Monumentális alkotás, amely megkérdőjelezi olyan gondolkodók elképzeléseit, mint Jared Diamond, Francis Fukuyama és Yuval Noah Harari. Mert az a feltevés, hogy a társadalmak egyre kevésbé egalitáriussá és szabadabbá válnak, ahogy összetettebbé és „civilizáltabbá” válnak, nem más, mint mítosz.